Elektronikai Technológia Tanszék honlapja
A BME Elektronikai Technológia Tanszék története

A tanszék története 1962-ben kezdődött. Ennek az évnek az őszén a tantervreformmal foglalkozó Egyetemi Tanács ülésén Kolos Richard professzor felvetette egy új technológiai szak indításának fontosságát a Villamosmérnöki Karon (a Kart 1949-ben alapították). Az 1962-63 években kidolgozásra került a Technológiai Szak tanterve az akadémiai, ipari és kutatóintézeti szakemberek szoros bevonásával. A Művelődési Minisztérium rendeletére 1964. január 1-én megalakult a Híradás- és Műszeripari Technológia Tanszék, amelyet a Műszer és Méréstechnika Tanszékből kivált három oktató és egy 110 m2-es Finommechanika labor (R épület 109) képviselt.

Az alakuló tanszéki értekezlet 1964. január 2-án volt. Ezen jelen volt az új Tanszék 3 fő oktatója (Bede István, Ripka Gábor, Szombathy Emil) és 3 fő meghívott, mint leendő oktató (Illés László, Illyefalvi-Vitéz Zsolt, Laczházi Gyula). A Tanszék vezetője Kolos Richárd professzor lett.

1967-ben az R. épületben a II.em-i "zsibongó" beépítésével a Tanszék 2 új laborhelyiséghez jutott, ezzel egyidejűleg az R.109. Finommechanika Labor megszűnt, mivel ott az adminisztráció és oktatói szobák kerültek kialakításra.

A Szakon belül két ágazat indult: alkatrészgyártó és készülékgyártó.

A Tanszék az ezután következő öt év alatt gyorsan fejlődött. Az oktatók létszáma 19-re, a Tanszék alapterülete a V2 épületbe költözve (1969-ben) 1320 m2-re, a laboratóriumok száma 11-re, a tantárgyak száma 15-re nőtt. Egyidejűleg 220 fő technológus hallgatót oktattunk és emellett átlag 400 fő híradástechnikus, illetve műszer szakos hallgató képzésében vettünk részt.

A hetvenes évek elején megszűnt a híradástechnika és műszeripar merev szétválasztása: mindkettő egyre inkább a közös alap, az elektronika felé orientálódott. Az elektronika robbanásszerű fejlődése a teljes Villamosmérnöki Kar tanterveiben is éreztette a hatását. 1976-ban új tantervek léptek életbe, megindult az erőteljes természettudományi alapozást nyújtó ún. "B" valamint a jelenlegi PhD képzésnek megfelelő doktorandusz képzési "C" képzési forma.

Felismerve a tudományterületen és az iparban érlelődő változásokat 1972-ben a szak neve, míg ezt követően 1973-ban a Tanszék neve egyaránt Elektronikai Technológiára változott. Ugyanettől az időponttól kezdve a tantervekben erősen megnőtt az "Önálló tervezés", "Önálló laboratórium" című tantárgyak szerepe.

Az 1983-as évtől új tanterv lépett életbe. Követve az elektronika további fejlődését, a mikroelektronika kapott nagyobb hangsúlyt: a szak új elnevezése Mikroelektronika és Technológia lett.

A rendszerváltást követően a 90-es évek elején, a Tanszék a Kar többi tanszékéhez hasonlóan nehéz helyzetbe került az addigi ipari kapcsolatok megszűnésével. A helyzetet súlyosbította Dr. Ambrózy András tanszékvezető 1990-ben bekövetkezett hirtelen tragikus halála, ami miatt vezetői válság is kialakult.

A válságból való kilábalást az 1990-as évek közepe hozta: a kreditrendszerű oktatás bevezetésekor a Kar áttért a szakirányú képzésre.

A villamosmérnöki szak oktatásában az Elektronikus Eszközök Tanszékkel közösen kialakított "Mikrorendszerek és Moduláramkörök" főszakirány, az "Elektronikus Készülékek Tervezése és Technológiája" mellékszakirány, valamint az informatikus szak oktatásához kidolgozott "Vállalatirányítási Rendszerek" szakirány részére teljesen új tematikájú tantárgyak kerültek kidolgozásra.

Nagy változást jelentett a Tanszék oktatási feladataiban, hogy a Kar 2006-ban a Bolognai folyamat részeként áttért a többlépcsős oktatásra. Ez a 7 szemeszteres alapképzés (BSc) és az ezt követő 4 szemeszteres mesterképzést (MSc), majd a legjobb hallgatók számára pedig a további 6 szemeszteres PhD képzést jelenti. A Tanszék a BSc Villamosmérnöki Szakon belül a 4 féle szakirány közül a Mikroelektronika és Elektronikai Technológia szakirányon oktat és egyben az Elektronikai Technológia ágazat gazdája. A 2009 tavaszán induló mesterképzésben (MSc) a Tanszék az Elektronikai Technológia és Minőségbiztosítás szakirány anyatanszéke. A kétlépcsős oktatásra való áttérés a Tanszéktől 13 új tantárgy kidolgozását követelte meg.

Az ipari kapcsolatainkat teljesen újjá szerveztük a hazánkba nagyszámban települt multinacionális elektronikai szereléstechnológiai vállalatokkal: a vállalatok szakképzési hozzájárulás támogatásával megújítottuk teljes oktatási laborinfrastruktúránkat. Az ipar szereplőivel innovációs szerződések kertén belül dolgozunk együtt évente kb. 30-60 projekten.

A Tanszék a 90-es években be tudott kapcsolódni két INCO-COPERNIKUS EU projektbe, ami megalapozta a széleskörű EU pályázati projektmunkát az FR5-7 keretprogramokban: évente kb. 10-12 projektben veszünk részt folyamatosan és több amerikai támogatású IEEE-NSF pályázati projektben is sikeresek voltunk. A hazai egyetemekkel és kisvállalkozásokkal való együttműködés több OTKA/MKM/AMFK, később NKFP pályázati projektet eredményezett.

Az ezredforduló utáni években több sikeres PhD és egy MTA doktori védés, fűződött a Tanszék nevéhez.

Lehetőséget, jövőt tudtunk felmutatni a hallgatóknak, érdeklődésük a Tanszék oktatási és kutatási területe iránt az utóbbi években jelentősen növekedett. Ez bázist jelent a személyi állomány folyamatos megújításához.

Az ipari igénye a végzős hallgatók iránt már régen túllépte azokat a kereteket, amelyeket szakirányú képzésünk biztosít.

2009-ben a Tanszék személyi állománya: oktató 23 fő, tanszéki mérnök 7 fő, technikai munkatárs 11 fő, adminisztratív munkatárs 4 fő, doktorandusz hallgató 4 fő, nyugdíjas 11 fő (összesen 60 fő).
 

 

Tanszékvezetők
Kolos Richárd
1964-1969
Bede István
1969-1970
Dr. Ambrózy András
1970-1990
Dr. Hahn Emil
1990-1991
Dr. Mojzes Imre
1992-1995
Dr. Illyefalvi-Vitéz Zsolt
1995-2003
Dr. Harsányi Gábor
2003-
A Tanszék első laboratóriuma: R épület 109.
(1964.)
A Tanszék első ipari megbízásos (KK) munkája
(1964.)
Árammérők csapágykopásának a vizsgálata.
 
 H KSzCs PSzo V
31123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123