Zergényi Kálmán
(Kardos András)
Zergényi Kálmánról nem lehet visszaemlékezést írni anélkül, hogy egy pár szóval ne utalna az ember előzetesen arra, hogy távozásával — a Laborból és ezzel együtt az életből is — milyen mély impressziót hagyott maga után!
A sztori tehát a véggel kezdődik, hiszen anélkül, hogy szuper naturális sejtéseket akarnék kelteni, számomra úgy tűnik, hogy mintegy megérezve közelgő halálát, arra a helyre tért meghalni amelyet eletében szeretett és ez a hely a IV-es labor volt. Mintegy egy évvel a nyugdíjba vonulása után születésnapjának ünneplését régi kollegáival megosztani kívánva egy üveg jófajta itallal a zsebében beállított a Fóti úti „K” épületbe és egy pár vidám, a kollegákkal való koccintás után a mosdóba vonulva, ott meghalt!
Temetésen a kollégák nevében én mondtam rövid búcsúztatót, megemlítve Kálmán kedvenc megszólítását majdnem mindenki felé, amely ez volt : „fiacskám!”
És ezzel a fiacskámmal váltok át arra sok felejthetetlen ugratásra amit mi vele elkövettünk, mivel ő majdnem mindig azzal fejezte be érvelését, hogy Fiacskám én mar százszor többször csináltam ezt eletemben, mint te és amit te még egész életedben csinálni fogsz! - és ez a mondat a hallatlan tapasztalt ilyen irányú kinyilvánítása a tagadás Luciferi rombolás spóráit keltette életre a dacos hallgatóságban!
Luksi egyik nap
megkérdezte Kálmántól: „Mondd Zugn úr, tudod Te, hogy
hogyan kell nyulat nyúzni?”
Én ne
tudnám, fiacskám? volt a válasz. „Apámmal nagyon gyakran
vadásztunk nyúlra a Lövérekben (Soproni poncihter
családból való volt) és mindig én nyúztam meg a nyulat. Több nyulat nyúztam
életemben, mint Te valaha is láttál!”
Hat akkor mondd el nekem, hogyan nyúzod Te a nyulat - kérdezte Lukas?
Kálmán szakszerűen és részletesen elmagyarázta, hogy köti fel két hátsó lábánál fogva a nyuszit egy faágra, körbevágja a bőrét a két lábon és lerántja az egész irhát egyben, egy rántással, stb…
„Hát én jobb módszert tudok erre, hiába nyúztál te száz nyulat is!”, mondta Luksi.
Kálmán feje ver vörös lett és rákiabált Lukasra : „ennél jobb módszer nincs!”
„De van, Kálmán. Te kinyalod a nyúl feneket és az örömében kibújik a bőréből!”
A nap hátralévő részében csak azt figyeltük, hogy Kálmán hogy kergeti Lukast és ha elérte, hogy agyabugyálja el!
Magyarország Ifi Tornászbajnoki múltjával az Egyesült Izzó női tornászcsapatának edzőjeként tevékenykedett. Magas, impozánsan macsó kinézetű megjelenésével nagy sikere volt a női nemnél, amit ő ki is használt és ezeket a hódításokat nem is tartotta nagy titokban. Megjelenése, magabiztossága alapján formált megfellebbezhetetlen kinyilvánításai és a „néha nem éppen szuper magasan ívelő gondolat nyilvánításai” feldobott labdaként kínálkoztak az ugratásra.
Volt belőlük bőven. Rendszerint Luksi volt a kajánkodó.
Íme a klasszikus „Feketelábú Indián” eset. Az Izzó tizenhetes (17-es) épülete közismerten forró éghajlattal rendelkezett. A beton épület a nyári tűző napsütésben a nap heve által nem ritkán 40 C0 fölé emelkedett. (Közbevetőleg: ennek az épületnek a tetőpárkányára állt ki féltalppal Zoltán Imre a 10 forintos fogadáskor.)
Zergényi- majdnem mindennapi szokásává vált egy vödör hideg vizet az utolsó szoba munkaasztala alá bekészíteni és a mindennapi ebédutáni félórányi (volt az több is! [A szerk.]) egészséges szunyókálását, lábait a hideg, hűsítő vízbe áztatva lefolytatni.
Az asztal előtt ülve a fehér köpenyét a széke hátsó támláján kívül lelógatva azt mintegy álcázó függönynek használva a kíváncsi szemek hátulról történő esetleges (az egyetlen bejárati ajtó megközelíthetőségének irányából) tolakodása ellen. Két kezét a munkaasztalon lévő hanggenerátor forgatógombjaira kapcsolva és így a hátulról történhető megfigyelés csupán egy buzgón munkába mélyedt egyén szorgalmas tevékenységet észlelhette.
Ebben
a pozícióban szunnyadozott! (A történeti
hűség kedvéért egy fontos kiegészítés:
fején a sajátkészítésű rádió fejhallgatójával.[A szerk.])
Egy ilyen alkalomkor Luksival összenézve, az asztalosoktól előzőleg beszerzett maroknyi diófapáccal felszerelkezve Luksi hátulról négykézláb bemászott Kálmán széke alá és a diófapácot kezdte a lábfürdőbe beleszórni!
A pác morzsás-darabos állagú volt és a víz felületen maradt túlnyomóreszt és a hideg vízben nehezen oldódott. A kavitáció következtében körbe rakódott Kálmán lábikráján és csiklandozni kezdte azt. A félálomban leledző Kálmán legyek zavarkodására gondolva lábszárait megmozgatva próbálta a vélt légyinváziót elhessenteni.
Azonban mivel a csiklandozó hatás továbbra is fennállt, lassan kinyitotta szemeit, lenézve realizálta a valóságot, a ronda barnás fekete koszcsíkokat a lábikráira rakodva!
Luksi óvatosan hátrált ki a széke alól de nem volt mar ideje a teljes visszavonuláshoz és Kálmán rádöbbenve a valóságra hátranézett, meglátta a széke alól kikúszni próbáló Lukast, felugrott, grabancánál megragadta Lukast és ráüvöltött : „mit csinálsz te itt, fiacskám?”
Luksi zavarában és védekezéskeppen csak ezt hebegte ; „ez egy vicc, Kálmán bácsi, ez egy vicc”.
Kálmán továbbra is Luksit a levegőben tartva lenezett a rondán ótvarosnak tűnő lábszárára és elkezdte agyabugyálni és közben ezt hajtogatta: „ a vicc az vicc de ez nem vicc, mert ettől barna lett a lábam!”. . . . ez aztán meg hosszú ideig fennmaradt szólásmondásként!
A kellemetlen oldala Kálmánra nézve a diófapácozás utóhatása volt. „
A tornász edzéseket nyáron a Tungsram Strandon tartottak, nagy nézőközönség előtt. A varacskos barna lábával — hiába próbálta lemosni, eltüntetni, a diófapác beszívódott a bőrébe és meg hosszú ideig ott is maradt — közröhejnek lett kitéve és ez annál is diffamálóbb volt számára, mivel sok „hölgyismerőse” szemében is károsodott hitele.
Kálmánnal meg sok közös afférunk volt. Olyan kitűnő ugratási alany volt, mint azt a vurstli leghíresebb kikiáltója Káposztás Zsuzsi a „férfikorok jellemzője” kikiáltó műsorában a huszonéves férfit jellemezte, hogy „zöld és mindenre ráugrik”, ugyanígy Zergényi is mindenre ugrott.
A nyáridei mindennapi ugratás az volt, hogy ő a fehér nylon ingét minden reggel kiöblítette és az öltözőszekrényébe akasztotta, hogy délutánig kiszáradjon. Lukas mindennap fel négykor meglátogatta az inget és jól belenyomkodta a vízzel teli mosdókagylóba. Zergényi hosszú időn keresztül szidta a nyavalyás inget, hogy az nem tud reggeltől délutánig tisztességesen kiszáradni és mindennap csurom vizes ingben távozott!
Különleges életbölcsességeit mindenkivel megosztotta, ezekből egy pár példaként:
--
A húst csak natúrszeletnek szabad elkészíteni, mert attól kefél az ember jókat.
--
A csúnya nőkkel sokkal jobb szexuális viszonyt
folytatni, mert azok sokkal hálásabbak, ha megkeféled
őket.
--
Akinek még nem volt trippere az nem férfi!
--
Csak a zsidó ünnepek alatt kell szabadságra menni, mert akkor mindig szép az
idő!
Éva nevű fiatalkorú lányának
nevelése mindenki számára talány volt és a hangoztatott vélemények, hogy az
ő közismerten promiszkuitású életmódja esetleg
rossz hatással lehet lánya jövőjére, teljes tagadást váltottak ki
belőle és meggyőződéssel hirdette lánya virgói
mivoltát.
(1962-ben egy ismerősöm
— miután megtudta, hogy HIKI-s vagyok, — megkérdezte, hogy
ismerem-e Kálmánt, mondtam egy szobában dolgozunk.
Erre Ő: „Te annak
van egy lánya, az fenségesen szeretkezik!!!” . Persze
ezt népiesebben mondta! [A szerk.])
Mikoron is nyugdíjba
vonult, mindenki gratulált Neki lánya művészi karrierjéhez! Nagy
szenzációként hatott a pesti „művészélet” újonnan feltűnő
csillaga: „Zorg Éva, Budapest Legelső Sztriptíz
Sztárja”.
Kovács Ádám
(Kardos
András)
Egy magyar újság 2001. október 25.csütörtöki számában az alábbi nagybetűvel szedet cikkfelirat tűnt a szemembe: KINÁBAN MEGKEZDI MŰKÖDÉSÉT A CELLADAM - és a cikk szövegében később : Kovács Ádám a Celladam RT. elnök vezérigazgatója elmondta. . .
Ezt a citálást, előrebocsátva hogy jelezzem, Kovács Á. mai időkben nem egy mindennapi név.
Elmondásom célját tekintve mellőzöm K.Á. mai mibenlétet és mint többi volt kollégámra való visszaemlékezést (az én szememmel látva) teszem meg, idézve az angol térdszalagrend (természetesen) francia feliratát: „honni soit qui mal y pense” — szégyen aki rosszra gondol!
Kovács Ádám Medicorból jött a HIKI IV - es be. Talán kissé kenetteljes modora miatt a „lelkész” néven lett újrakeresztelve.
Már első időkben is nyilvánvalóvá váltak az akkor bizarrnak tűnő elképzelései, mint (televízió magyarországi kezdeti időszakában) a lapos képcső és más hasonló merész elképzelés és a rákbetegség gyógyításának felfedezése.
Természetes, hogy az ilyen hozzáállás „könnyű préda” csalogató kísértésébe vonta az ugratásra éhes „ragadozó” kollégákat.
Vitatkozni nem szeretett de álláspontját bizonyítani érvelés helyetti fogadás ajánlatra váltotta át, mintegy a kockázati tétet megnövelve mint hazárd játékos, a döntést Fortuna Istenasszony kezeibe helyezte. Néha, csak mint önmaga előtti bizonyítás de más által is hitelesítendően, minden előzetes nélküli fogadás ajánlatkent ugrott ki belőle.
Egy alkalommal a műhely vacakos dobozában turkálva hirtelen felém fordulva (mellette foglalatoskodtam valamivel) és a következőt mondta: nekem szükségem van 8 darab 4-es anyára. Kb. két perc alatt találtam 5-öt. Fogadjunk, hogy a következő egy percben megtalálom a másik 3-at! Fogadtunk. (Természetesen egy nagy tábla tejmogyorósban.)Nem talált egyet sem, már nem volt több!
Fogadási tétje mindig egy, vagy számos 18 Ft-os „nagytábla” tejmogyorós csokoládé volt.
Hogy
mennyire „megszállottként” adta át magát kutatási áldozatkészségének: egy angol
nyelvű tudományos folyóiratban egy cikket böngészett ki amely — úgy vélte
— tetemesen előreviszi ismereteit.
A
szomszédos Izzó fordítok egyikétől kérte a cikk fordítását, aki tetemes
díjazás ellenében hajlandó volt ezt megtenni. Ha jól emlékszem Ádám jelentős százalékát fizette szerényen díjazott
(kb. 900-1000.- Ft. technikusi fizetésének) a cikkért.
Amikor a fordítást kézhez kapta, izgatottan látott neki az olvasásához és félig elolvasván felugrott és a cikket a szemétkosárba vágta „hát ez engem nem érdekel, másra számítottam” felkiáltással!
Egy napon igen letörten érkezett. Kérdésünkre mi történt, elmondta: tegnap Enikőnek (feleségének) a születésnapja volt. Én ajándékként egy gyönyörű csokor virággal és egy pár fekete selyem (nylon?) harisnyával leptem meg. Mikor Enikő kibontotta az ajándékot egy jókora pofonnal jutalmazott és a következőket mondta : „vedd tudomásul, hogy én a feleséged vagyok és nem a szeretőd, akinek fekete selyemharisnyát veszel a születésnapjára!”
Ádám szakmai felkészültségére és fogadási hajlamára egyaránt
utal az a tény, hogy fogadásból — bármely tudatosan elrontott, vagy eleve rossz
— TV vevőkészülék bármely hibáját képes volt húsz perc (!) alatt megjavítani! Többször is megismételte ezt a
teljesítményt és egy alkalommal sem vesztett.
Nem teljesen áll, hogy nem volt hajlamos vitatkozni, mert számos
elvi vitám volt vele, amikre még mindketten ma is emlékszünk.
Ő sem volt mentes az ugratásból. Vele elég durva tréfát űztek. A reggelire rendelt tej helyett egy alkalommal fúróolajat kapott. Ha jól emlékszem egy másik alkalommal valamely ételét fenolftaleinnel „sózták” meg. [A szerk.]
Brauer
János
(Kardos András)
A kapcsi. . . .Kapitány
Ő szintén az esti Műszaki Egyetem által migrálta be a négyes labort, Goldmann, a „Robi” tanulótársi kapcsolati csatornája volt a bevezető ösvény. Előzetes hosszú éveinek a DTRT - nél (Duna Tengerhajózási Részvénytársaság) töltött szolgálata előzte meg HIKI - s múltját, innen eredt beceneve : Kapcsi. (Mielőtt kilépett volna a DTRT -től, az utolsó útján a Tisza tengerjáró kapitánya volt. Így a „Kapitány” becenév jogosan illette meg. [A szerk.])
A hallgatóság számára érdekes történetei — amelyek tengerész múltjából származtak — vonzó érdeklődést keltettek legtöbbünkben. A történetei és fizikai erőnléti állapota alapján derült ki, hogy élményekben gazdagon gyarapodott, egészségben és házassági státuszban szegényesen sekélyesedett!
Egészségben majdnem a gyomorfekélyig, házasság vonatkozásában a
válásig.
Mivel a DTRT túlnyomórészt a Mediterrán országok közötti útvonalon
hajózott élményei és ezek kapcsán beleülepedett — tapasztalati úton szerzett —
arab ellenszenve alkalmanként felszínre törve, néha kellemetlen szituációt
teremtett.
Egy ilyen alkalmi felszínre törés esete: A 70-es években Varsóban voltunk együtt, Kapcsi és jómagam. A HIKI által produkált Félvezető Megbízhatósági berendezésekkel „házaltunk” és a „Poluprovodnik Tewa” gyár volt vendéglátó gazdánk. Az ottani kollegák egy alkalommal vendégül láttak minket és a hagyományos Magyar- lengyel barátság megtartása végett, „A” - val kezdődő nevű italok tisztességes mennyiségű fogyasztása után későn tértünk vissza szálláshelyünkre, a „Hotel Warsava”- ba.
A mellettünk levő szobában egy arab fickó lakott. Ez már előzőleg is kissé felpiszkálólag hatott Kapitány idegeire. A kiruccanásból való visszatérésünkkor az ajtaja előtt elhaladva Kapcsi egy hírtelen ötlettől sugalmazottan javasolta, hogy verjük meg az arabot!
Végül is vitánk eredményeképpen nem volt arabverés de Kapitány ismételten elmesélte tapasztalati sztorijait, hogy őt annyiszor átverték az arabok, hogy ezért nem nagyon állhatja őket.
Adtak el neki gyönyörűen, cellofán ablakkal lezárt dobozolt ingeket, amelyeknek csak az eleje volt meg, gyönyörű bőrcipőket amelyek csak az első esős napig voltak hordhatóak, mert a talpuk papírból volt és hasonló trükkökkel csapták be, számtalanszor!
Mindezek mellé még járult, hogy egy alkalommal egy kezet vett észre amely a kerek kabinablakon benyúlva kotorászott valami elemelhető után. „ Felugrottam”. .mesélte és lecsaptam az ablakot, a biztosító csavarokkal rögzítettem és kimenve jó párszor jól fenékbe rúgtam a nyavalyást — persze arab volt!
Azonban a végső lökést az „imádkozó dervis” adta meg: „Kabinomból kilépni akarván, az ajtót csak résnyire tudtam kinyitni, mert egy igazhivő az ajtóm elé terített imaszőnyegen végezte napnyugatai ájtatosságát. Vártam egy darabig, de türelmemet vesztve egy jó nagy fenékberúgással odébb segítettem és mentem a dolgomra. A berakodás irányítása közben — Isten és az arab tudja miért — a forgódaru által magasra emelt és pont felettem függő nehéz teherrel megtöltött háló szétnyílt és csak kis híján tudtam kiugrani a lezuhanó tárgyak özönéből!”
— Hát nem elég ok ez nem kedvelni az arabokat?
