Egyszer volt egy négyes labor…
(Márkus János)

Történelmet írni sokféleképpen lehet. Például időrendben, pontos dátumokkal, ellenőrizhető eseményekkel, adatokkal. Ez az igazi, mert bár érvényesül benne bizonyos  politikai beállítottság, de dokumentálható; viszont kissé unalmas.

Lehet még ugyanezt megtenni egyéni szemszögből, megjegyzésekkel, ami már kevésbé unalmas. És lehet történelmet írni történelem nélkül, csak az író szemével látott egyes események elmesélésével. Nem olyan pontos, nem olyan részletes, nem olyan tökéletes, de visszaad egy hangulatot, egy életet, életformát. A következőkben ennek szellemében a teljesség igénye nélkül felemlegetünk néhány személyt, valamint eseményeket, emlékeket, élményeket, amik az 1954 és 1966 között létezett, élt és virult HIKI (gyengébbek kedvéért Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet) IV. laborjában, annak munkatársaival megesett. Ha úgy adódik, újabb események felidézésével a későbbiekben a modern számítástechnikának köszönhetően a jelen összeállítás kiegészülhet.

KEZDŐDJÉK A JÁTÉK

Először néhány személy rövid felemlegetése. Főleg azért, mert az igazi hangulatot néhány olyan karakter adta meg, akik úgyis többször szerepelnek majd, így a sokszor csak passzív résztvevőket vesszük előre.

Valkó Iván Péter

a legfontosabb VIP

A labor megalapítója, vezetője, egy kettes faktor elvesztője (és néha megtalálója). Jellegzetes egyéniség, főleg amikor a haját simította. A nagy balhékban időnként részt vett (mint például a Duna-átúszásban), azokért végül is sohasem haragudott. A bajbajutott kollégákat mindig segített kihúzni a slamasztikából. És még humora is volt.

A "Szabadság, elvtársak" köszönést egy idő után abbahagyta.

Bródy Gyuri bácsi

Mindenkinek csak bácsi. Viszonylag rövid ideig volt a laborban, 56 után külföldre távozott. Mondhatni kedves bácsi volt, sem pozitív, sem negatív irányban nem sok vizet zavart. Még a tejes vizet sem (lásd később).

A Zaki

Ő volt a Zaki. Ha valakinek valamilyen problémája volt, akár fizikai, akár matematikai, csak annyit kellett mondani, “menj a Zakihoz”. Aztán aki odament, az aznap többet nem szabadult. De okosabb lett.

A Vili

Polgári neve Lovász volt, de magunk között egy kicsit torzított névvel illettük. Olyan buta volt, mint a s…ötét éjszaka. Szécsi Lacika szerint édesen naiv. Úgy 28-30 körül lehetett akkoriban, vénlány és a lányságát mindenki elhitte, mert annyira buta volt.

Nemcsak hogy nem tudott semmit, de mindent el lehetett hitetni vele. Legjellemzőbb történet: Kiderült, hogy egy szobában alszik a szüleivel, a családi ágy végében keresztben álló díványon. Valaki megkérdezte: hát hogy lehet ez, hiszen a szüleid még nem olyan öregek, hátha akarnának egymástól valamit. A válasz: az én szüleim olyat sohasem csinálnak.

Szécsi Laci

Elvált úriember volt, snájdig, mint egy német katonatiszt. Pillanatok alatt levette Vilikét a lábáról. (Szécsi Laci: még a 17. épületbe költözés előtt, amikor az egész labor egy nagy teremben lakozott, belép az ajtón VIP, mire Lacika a terem másik végéből odarohan, összecsapja a bokáját és megszólal: "Pardon, egy pihe!)." Ennyit a Vilikéről és Szécsi Lacikáról. (Megrázó élmény lehetett, mert Bandi is csak ennyit írt róla. [A szerk.])

Ernst Lali és Kemény Ádám

Tulajdonképpen elég jelentős szerepet játszottak a labor életében (főleg az Ádám), hogy külön-külön lehessen említeni őket, de ilyen hangulati visszaemlékezéskor inkább a kettejük körül kialakult légkört, a közös történéseket érdemesebb talán felidézni.

Olyanok voltak, mint két gyerek, vagy talán inkább mint két kölyök-állat: folyton piszkálták, hergelték egymást, ha az egyiknek nem volt kedve, a másik addig próbálkozott, amíg az ki nem jött a béketűrésből. Vagy talán inkább szado-mazochista pár voltak? Hiszen az Ádám verte mindig a Lalit, de az esetek nem kis részében Lali provokálta ki a verést. Vagy legalábbis a fenyegetést. Időnként pénzzel meg tudta váltani a tényleges inzultust, de nem mindig volt hajlandó fizetni, sokszor inkább vállalta a súlyos testi sértést. "Na de igazán, Ádám!" Én a magam részéről nem tudok egyetlen olyan említésre méltó esetet sem említeni, ami kiemelkedne a többiből, hiszen gyakorlatilag ez mindennapos rítus volt, hogy a másik visszaütött/visszabeszélt és kezdődött a hajcihő. Az esetek legnagyobb részében közönség előtt, mert az is hozzátartozott a játékhoz, hogy mindenki lássa, milyen erős és vagány az Ádám és milyen szegény szerencsétlen a Lali.

Egy pszichiáter biztosan sokat ki tudna hozni a kettejük viszonyának elemzéséből, akár meg is élhetne belőle, ha lenne, aki részletesebb információval látná el.

Magdó Pisti

Nagy koponya, gyerekes viselkedés. Sok esetben ugyancsak tárgya volt az Ádám féle agresszivitásnak-szadizmusnak. Azért őt sem kellett félteni, sok borsot tört ő is az Ádám orra alá. Két sztori: Ádám kifúrta a fiókjának a fenekét két-három közepes lukkal és beletett egy foto-tálcát peremig vízzel, majd nagyon óvatosan betolta. Persze amikor Pisti nagy elánnal kihúzta a fiókot, a víz kiömlött és a furatokon keresztül az egész az ölébe folyt. (Lehet, hogy ez a Lalival történt?)

MÁS: az Ádám és a Pisti egymással szemben ültek és igencsak trágár hangnemben beszéltek. Gyakori volt, hogy aki a konyhát hívta, hogy az aznapi menü után érdeklődjön, véletlenül oda kapcsolódott.   Ilyenkor a Pisti meglehetősen csúnya hangnemben válaszolt. Egy alkalommal megbeszéltem a Kardos Bandival, hogy ő odaszól a Pisti számára, én veszem fel a kagylót. Így is történt és én aztán igazán válogatott trágárságokat mondtam a telefonba, majd lecsaptam a kagylót. Két perc múlva mint Krapancsák Tódor, az Igazgatás munkatársa felhívtam és közöltem, a telefonközpont tájékoztatása szerint az ő vonalán trágár, a telefon szabályzatban meg nem engedett szövegekkel társalognak. Minthogy ez büntetendő, ha nem is ő volt, mivel a vonal az ő nevén van, készítsen igazoló jelentést és adja át a labor vezetőjének, akit egyidejűleg ugyancsak értesítünk. Az előzményeket elmondtam a Francinak, aki rögtön benne volt a játékban és attól kezdve fél óránként érdeklődött a Pistinél, hogy áll az igazoló jelentés. A Pistinek még az sem tűnt fel, hogy miközben izzadt a fogalmazvány felett, a labor a szokásosnál nagyobb figyelmet szentelt annak, mit csinál éppen. A végén persze nagyot káromkodott.

És akkor néhány emlékezetes sztori, amelyek a szereplőiket is minősítik, az egyik túlélő szemével. Biztos, hogy mások másképp emlékeznek ezekre, lelkük rajta. Írják meg ők is.

TOVÁBB, VAGY VISSZA A TARTALOMJEGYZÉKHEZ