ELEKTRONCSŐ / ELEKTRONIKUS (IV–es) Laboratórium
(Drabik Illés)

Három célkitűzéssel lehet röviden összefoglalni a laboratórium tevékenységét:

A tevékenységből következik, hogy a létrehozandó szervezetnek igen szoros együtt működést kell kialakítani az alkatrészgyártóval, – vagyis az Egyesült Izzóval – és a jelentősebb alkatrész felhasználó vállalatokkal (pl. Orion, Videoton, BHG, BEAG, stb.)

Mivel a HIKI megalakulásakor nem rendelkezett megfelelő telephellyel, szerencsésnek volt mondható a kezdeti években az Egyesült Izzó telephelyén történő elhelyezés. A vezetési szinten kialakított közvetlen személyi kapcsolat, a Laboratórium vezetőinek és egyes munkatársainak Egyesült Izzós munkahelyi tapasztalata kedvező volt. Ugyancsak előnyt jelentett, hogy a Laboratórium igénybe vehette az Izzó egyes gazdasági szolgáltatásait (pl. anyagraktárak, szakműhelyek stb.)

Gyakorlatilag az Elektronikus Laboratórium 1953. áprilisától szerveződött Valkó Iván Péter laboratórium vezető irányításával. Nehézséget jelentett a korszerű műszerek beszerzése, hiszen az akkori gazdálkodási körülmények az éves előre tervezést követelték meg, azonnali importra gondolni sem lehetett. Élni kellett az alkalmi lehetőségekkel, és kiemelten kell visszaemlékezni a munkatársak leleményességére, tenni akarására. Közismert, hogy a kutatómunkában az egyik legfontosabb mérlegelési tényező az idő, hiszen erős a verseny. Az Elektroncső Laboratórium tevékenységét úgy volt célszerű kialakítani, hogy az egyes kutatási témákhoz szükséges vizsgálati eszközök, megvalósítandó mérőberendezések létrehozásában közvetlen kapcsolat legyen az elméleti, és a megvalósító szakemberek között.

A már hivatkozott időtényező szükségessé tette sokoldalú kivitelezési technológia létesítését (pl. forgácsolás, nyáklemez készítés, felületvédelem stb.). Ezt a szemléletet lehet gazdaságossági szempontból vitatni, de a laboratóriumi “deszkamodell” szintjének túllépése könnyebbé tette a szükséges reprodukciók megvalósítását.

Néhány kutatási témakör az indulás időszakából:

Az elektronikának megjelenése és gyors elterjedése az iparban valamint más gazdasági ágazatokban kiemelt fontosságúvá tette az alkatrészek megbízhatóságával összefüggő kérdések vizsgálatát. E témakörökben jelentős munkát végeztek: Valkó Iván Péter, Bródy György, Fischer Ferenc, Hidas György, Ernst Lajos, Kemény Ádám.

Az Elektroncső Laboratórium a félvezetők alkalmazását elősegítendő az első öt évének kutatási eredményeit, tapasztalatait a széles szakmai nyilvánosság elé tárva:

Néhány esemény, a magyar elektronikai ipar történetéből, amelyben az Elektroncső Labor munkája is közvetve benne volt. 1954–ben megindult a magyar tv kísérleti adás a Széchenyi hegyről. Az Orion fejlesztette ki a magyar vevőkészüléket. Kapcsolat volt a Labor és az Orion fejlesztői között.

A HIKI Bródy Laborban az ötvenes évek vége felé elkészült a magyar fejlesztésű rétegtranzisztor szovjet küszöbtípus alapján: P6A–P6D típusjelzéssel. 1959–ben Bodó Zalán, Szép Iván és Szigeti György megosztva Kossuth díjat kapott a félvezető technológia területén elért kutatási eredményekért. 1958–ban az Egyesült Izzóban beindult a kísérleti tranzisztorgyártás. A C fejlesztő munka egyre intenzívebbé vált és 1967-ben akkor korszerű nyugati Si-planár tranzisztor gyártása kezdődött BFY33–34 típusjelzéssel.

Az Elektroncső Labor kutató munkája általában a fejlett külföldi elektroncső és félvezető típusokkal kezdődött, figyelemmel kisérve, támogatva a hazai küszöbtípusok fejlesztését, majd felhasználva azokat. Együttműködés a kutató és gyártó szervek között vagy eseti konzultációk, vagy szerződésben meghatározott tevékenységek formájában történtek. Volt egy időszak, amikor az Egyesült Izzó személyi állományába tartozó munkatársak az Elektroncső Laboron belül létrehoztak egy „Alkalmazás” munkacsoportot a hatékonyabb kutatás – gyártásfejlesztés problémáinak megoldása végett.
 

 

TOVÁBB, VAGY VISSZA A TARTALOMJEGYZÉKHEZ