Elemek a HIKI történetéből

Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet (1953 - 1981)

  Dr. Herman Ákos

Wollitzer György

Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet a magyar ipar egy adott és jól körülhatárolható időszakában működött, feladata a diszkrét aktív és passzív elektronikai alkatrészek, majd később a különböző integrált áramkörök konstrukciós, technológiai és méréstechnikai kutatása-fejlesztése, vizsgálata és bizonyos mértékig ezek kísérleti gyártása volt.Az itt tevékenykedő kiváló szakemberek tudatos és önfeláldozó munkája, szakmai sikerei nagymértékben hozzájárultak a hazai elektronikai ipari kultúra megteremtéséhez.

1.                           A HIKI létrejöttének színvonalas előzményei  Magyarországon

A hazai ipar leggyorsabban fejlődő ágainál már a II. világháború előtt látták szervezett ipari kutatás előnyeit.

Aschner Lipót korán felismerte, hogy az Egyesült Izzó tartós gazdasági sikere csak a külföldi piacokon való térhódítással együtt képzelhető el. A 20-as években aktív szerepet vállalt a fő versenytársak kutatási munkáit koordináló és a piacokat felosztó izzólámpa kartell létrehozásában, majd vezetésében. Ezzel összhangban megalapította az első magyar ipari kutató intézetet, melynek első vezetője Pfeifer Ignác egyetemi tanár volt.

Az ő korszaka az ipar egy igen jelentős területén, az ipari kutatásban megteremtette -- szinte napjainkig hatóan -- a tudományos légkör alap feltételeit. A két háború közti időszakban a tudományos világ számos későbbi kiválósága, pl. Gábor Dénes, Orowan Egon, Polányi Mihály volt az Izzó kutató-intézetével munka kapcsoltban. A kutatóban külföldön is ismert és nagyra becsült jelentős tudósok dolgoztak, mint Bródy Imre, Selényi Pál, Winter Ernő. A nagy tudású és széles látókörű vezetők, kutatók a gyárban általában fontosnak tartották, hogy a fiatalok jelentős külföldi műhelyekben szerezzenek tapasztalatokat, ezért járt, pl. Millner Tivadar és Szigeti György a General Electric-nél New York-ban hosszabb, féléves tanulmányúton. (Mások is szereztek ott vezetési tapasztalatot, így Herman László, aki később a TUNGSRAM első külföldi termelő vállalatának, a varsói gyárnak az igazgatója volt, és Telegdy Árpád, akinek nevét, 1944-es hősi helytállásáért, utca viseli a gyárban).

1936-tól az intézetet Bay Zoltán, a szegedi egyetem professzora vette át és vezette. Személyében a széles tudományos érdeklődés és alkotókészség kiváló szervezői és vezetői adottságokkal párosult. Az Izzó kutatója mellett új egyetemi tanszéket, az atomfizika tanszéket hozota létre a Műegyetemen, ahol kiemelkedő képességű fizikusok gyűltek össze, mint pl. Gombás Pál. A háborús években és azután  az EIVRT vezérigazgatója is volt. Elévülhetetlen érdemei voltak mind a termelés, mind a kutatás újraindításában.

A kutatóintézet fő irányait megszabta a vállalat profilja világítástechnikai eszközök, rádiócsövek:

Bay Zoltán 1946-os Hold-radar kísérlete azt mutatta, hogy a háborús veszteségek ellenére jelentős szellemi potenciál maradt a gyárban, amiben nagy szerepe volt a Bay-féle embermentő akciónak is.

A II. világháború, Budapest ostroma, az ipari üzemek részleges leszerelése a termelőeszközök terén óriási károkat okozott. A háború utáni jóvátételi szállítási kötelezettségek hatalmas anyagi terhet jelentettek, de ugyanakkor számottevő műszaki fejlesztést igényeltek.  A háborús jóvátételi elektronikus fejlesztő munkákban tűnt fel a későbbiekben iskolateremtő Valkó Iván Péter.

2.                                                                                     Alapítás

A háború után az egész világon felgyorsult a műszaki-technológiai fejlődés és a korábbinál szervezettebb (“iparszerűbb”) kutatást igényelt. Részben e kettős hatásra, részben pedig a szovjet mintát követve Magyarországon is megkezdődött egyrészt az akadémiai, másrészt az ipari kutató-intézeti hálózat kialakítása. Az ipar államosítása egyszerűbbé tette a korábbi ipari kutató szervezetek, fejlesztő laboratóriumok leválasztását, a leválasztott egységek bázisán új intézmények megszervezését.

Félig-meddig az Egyesült Izzó kutató-intézeti bázisán még 1949-ben jött létre a Távközlési Kutató Intézet (TKI). A TKI fénykorát olyan kiváló szakemberek munkásságának köszönhette, mint pl. Bognár Géza, Csibi Sándor, Csurgay Árpád, vagy az akkor fiatal korosztályból, Roska Tamás.

A TKI tevékenységében igen jelentős, időnként döntő részt képviseltek a katonai vonatkozású témák. A hazai híradástechnikai ipar polgári igényeinek kielégítésére az állami vezetés úgy döntött, hogy létrehoznak egy új kutató intézetet, ez lett a Népgazdasági Tanács határozata alapján 1953-ban alapított Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet (HIKI). A TKI-ból leválasztották és a HIKI-hez csatolták a fényforrás és a volfrámtechnológiai fejlesztéssel foglalkozó kutató-csoportokat.

A HIKI fő feladata a híradástechnikai/elektronikai ipar alkatrészbázisának fejlesztése lett. Az új intézet megalapításának célja, hogy ezen a világszerte leggyorsabban fejlődő ipari területen a korábban elszigetelten folyó kutatásokat központosítva, az addig szétforgácsolt erőket egyesítve, az izzólámpa és elektroncső kutatásból átvett hagyományokra támaszkodva a hazai ipar lépést tartson  a külföldön folyó fejlődéssel. Az intézet az elektronika fejlődésének két nagy forradalmában volt aktív szereplő az 50-es évek közepén a félvezető-technika, a 60-as évek közepétől pedig a mikroelektronika megjelenésében és gyors térhódításában.

A HIKI megalapítása azonban nem volt ellentmondásmentes:

Az alapító levél jól tükrözi ezeket a problémákat.

Az intézet első igazgatójának Kőműves Frigyest [1906-1990] nevezték ki aki Argentínából tért haza a háború utáni években.

Nem volt sem “harcos” vezető, sem erélyes irányító, mindemellett sikerült jó szakember gárdát összehoznia, együtt tartania, és végül egy meghatározó, színvonalas intézetet létrehoznia. Az intézet kezdetben tucatnyi telephelyen kezdte meg működését, tudatos fejlesztési politika révén, az intézeten belül fokozatosan egyre nagyobb hányadot képviselt a 60-as évek közepétől kialakuló újpesti telep.

3.                                                                       A HIKI első évei

Az intézet kutató részlegei négy “labor”(atórium)-nak nevezett főosztályra tagolódtak:

       I.            labor: fényforrás-konstrukció és technológia, anyagtudomány (Mo, W, Al2O3), illetve félvezető eszközök konstrukciója és technológiája, vezető: Szigeti György;

    II.            labor: adócső-konstrukció és technológia, vezető: Koncz István;

 III.            labor: passzív alkatrészek (R, C, potenciométer) konstrukciója és technológiája, vezető: Katona János;

IV.            labor: elektroncső alkalmazástechnika/elektronikai fejlesztések, műszer és méréstechnika, vezető: Valkó Iván Péter.

Korábban mind a négy laborvezető korábban az EIVRT munkatársa volt.

A felsorolt laborvezetőkön kívül kiemelkedő képességű kutatók sora dolgozott már kezdetben is az intézetben, így pl. Bodó Zalán, Fischer Ferenc, Klatsmányi Árpád, Millner Tivadar, Nagy Elemér, Prohászka János, Szép Iván.

A HIKI K+F munkája az első években szinte kizárólag az Egyesült Izzó, a Magyar Adócsőgyár és a Remix Rádiótechnikai Vállalat tevékenységéhez kapcsolódott. Az intézet létrehozásának kimondott célja volt, hogy távlati, előremutató kutatások folyjanak, melyek nagyobb kockázattal járnak. A vállalatok fejlesztési céljai, elképzelései erősen kötődtek napi termelési feladataikhoz, ezért az ilyen kutatási feladatokra az intézet maga tett javaslatot. Ezek finanszírozása központi keretből történt, költségei tehát nem terhelték a vállalatokat, de elnyerésükhöz a vállalatok elvi támogatására szükség volt. A K+F feladatok mintegy felét a fenti vállalatokkal, ezek fejlesztési vezetőivel folytatott hosszas egyeztetések során határozták meg és a vállalatok finanszírozták. Ezek a feladatok a vállalatok fejlesztési terveihez igazodtak.

Szigeti György révén átplántálódtak a Pfeifer–Bay-féle tudományos iskola módszerei: a vezetés liberális hagyományai, tudományos szemináriumok, könyvtár, nyitottság a világ új dolgai iránt, saját eredmények bemutatása, cikkviták, de a külföldi tanulmányutak és kapcsolatok lehetőségei nagyon beszűkültek.

A későbbi években az intézet kapcsolati rendszere jelentősen bővült. Ebben egyrészt szerepe volt az 1968-ban meghirdetett új gazdasági mechanizmusnak majd a piacgazdasági elemek megjelenésének. Ezzel párhuzamosan hasonló hatása volt annak, hogy a HIKI-ben a diszkrét elemek kutatása mellett mind nagyobb teret kapott az integrált technikák kutatása, melynek eredményeként igen sok vállalattal alakult ki közvetlen fejlesztési kapcsolat.

3.1 Az EIVRT-hez kapcsolódó kutatásban a kezdeti években nagy jelentősége volt annak a hagyományos – vákuumtechnikai – kutatási profilnak, amelyet a HIKI a TUNGSRAM kutató labortól örökölt. A volfrám és molibdén technológiát Millner Tivadar és munkatársai (köztük Fukker Károly, akinek 1961-es kandidátusi értekezése: „A vákuumtechnikai molibdén néhány szennyezőjének mennyiségi meghatározása” jól mutatja a munka irányát) jelentősen továbbfejlesztették. Ez lehetővé tette a konkurens cégektől való alapanyagfüggés és az adott politikai helyzetben nem kívánt importfüggés felszámolását, részben a kínai volfrám érc feldolgozási technológiájának eredeti megoldásával, részben a technológia számos fontos elméleti kérdésének tisztázásával.

A fénycső- és fénypor-kutatásban elért eredmények a hazai gyártású fénycsöveket a világpiacon található legjobb minőségű típusok színvonalára emelték. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy évtizedeken keresztül az Egyesült Izzó sikeresen és jelentős mennyiségben exportált fénycső gyártó technológiai sorokat a Szovjetunióba, Indiába, Kínába. Jelentős tudományos eredményeket ért el Bító János a gázkisülések fizikájában, (ezeket az eredményeket két disszertációban foglalta össze: „Az oxidkatódos ívkisülések katódoldali jelenségeiről” c. 1966-ban írt kandidátusi, illetve „A katódtulajdonságok kihatása az alacsonynyomású ívkisülések egyes alapvető jelenségeire” c. 1968-ban írt doktori értekezés) míg mások a fénycsőkatódok és az oxidkatódok viselkedésének feltárásában.

Az alapanyag-kutatásokhoz jelentős anyagvizsgálat is kapcsolódott, ennek látványos eredménye volt pl. Gadó Pál „Oxigén hiányhelyek hatása a wolfrámtrioxid kristályszerkezetére” 1970-ben megvédett a fizikai tudomány kandidátusa címet eredményező disszertációja.

3.2  Az elektroncső-kutatás terén különösen figyelemreméltó eredmény volt a kerámia – fém búrával felépített adócső-konstrukció és technológia, számos új gyártmány alapja.

3.2.1                                                                 Az Adócső Laboratórium kezdete és vége

(Millner József)

Ez az elnevezés és szervezeti forma csak egy rövid periódusra volt érvényes. A magyarországi nagyteljesítményű elektroncsövek gyártásához kapcsolódó kísérleti, fejlesztési, és az ezzel kapcsolatos kutatói munkákat végző kis csoport kezdetben név nélkül a VATEA gyár, a PHILIPS gyár és a VATEG-gyár neveket viselő cégek laboratóriumaként működött. A HIKI megalakulásakor választották le szervezetileg, az akkor már MAGYAR ADÓCSŐGYÁR nevet viselő gyárról. Persze csak szervezetileg, helyileg maradt a gyár területén.

A fenti tevékenység gyökerei a VATE cég alapításáig nyúlnak vissza. A VATEA gyár történetével a RÁDIÓ-TECHNIKA ÉVKÖNYVE 2000-ben foglalkozott részletesen.

A PHILIPS magyarországi leányvállalatánál állandóan folyt kutatómunka. Az itt szerzett tudás és tapasztalat alapozta meg a teljesítmény-elektronika műveléséhez szükséges ismereteket. A PHILIPS államosítása után az embargós intézkedések a magyarországi rádió műsorszóró adó-hálózatot majdnem teljesen megbénították. Ennek elkerülésére a régi laboratóriumi magot a Gazdasági Bizottság utasítására sürgősen felfejlesztették. Ismereteinek felhasználásával az utolsó pillanatban sikerült biztosítani a rádióadás folyamatosságát. A labor és a gyár szoros együttműködése olyan eredményes volt, hogy jóvátételi szállítások is lehetővé váltak. Ez a 2001-évi RÁDIÓ-TECHNIKA ÉVKÖNYV-ben a Magyar Adócsőgyár történetével foglalkozó írásban részletesen szerepel. Ezen időszakban Dr. Koncz István vezette a vákuumtechnikai és technológiai munkákat, Garay László pedig az üzemszervezési, gyárépítési és gyártási munkákat.

1953-ban a magyar kutatás átszervezése során a gyárnak a laboratóriumi részlege a Hiradástechnikai Ipari Kutató Intézet szerves része lett. Vezetője Dr. Koncz István és Makó Zoltán. A   Magyar Adócsőgyár-at 1963-ban a TUNGSRAM Rt.-hez csatolták. Az Adócső Laboratórium 1969-ig maradt a HIKI szervezetében, ezután a laboratóriumot is átvette a TUNGSRAM Rt. Itt először önálló főosztályként működött, majd Technológiai Labor néven az újjászervezett TUNGSRAM Kutató része lett. Újabb átszervezés után 1983-ban a Távlati Kutatási Osztály nevet kapta. 1968 óta a laboratóriumot Millner József vezette.

Az adócsövek mindig is biztonsági tényezők nélkül használták ki a szerkezeti anyagok tulajdonságait. A magas üzemhőmérsékletű alkatrészek vákuumtechnikai követelménye párosul a nagyméretű elektromos igénybevétellel, ezért az alig ismert, erre a célra megfelelő speciális fémek és szigetelők sajátságait ismerni, illetve megismerni kellett. Az igények növekedése nagyobb fajlagos terheléseket kívánt meg. A nagyhatalmak által óriási pénzekkel végzett fejlesztésekkel kellett itthon lépést tartani, az anyagiakat szellemi erővel pótolni. Itt kell megemlékezni azokról a munkatársakról, akik ezt a teljesítményt nyújtották: dr. Tomaschek Zoltán, dr. Koncz István, Ereky Vilmos, dr. Kerekes Istvánné, dr. Csordás István, Waldhauser Ilona, Gáspár György és még sokan mások, és azokról is, akik itt tanulták meg a modern technika alapjait és azt később másutt hasznosították. A szellemi tevékenységet a laboratóriumhoz tartozó műszerészek, laboránsok alakították kézzelfogható valósággá.

A laboratórium mindig zártciklusú termelés-szervezéshez hasonlóan dolgozott. Saját igényei szerint tervezett, mért, épített mérőeszközöket, gyártott prototípusokhoz alkatrészeket, fejlesztette a speciális anyagok megmunkálásához szükséges eszközöket. Ez sokáig biztosította a gyors, eredményes munkát, mert itt mindenki látta, mit, miért csinál, mi lett az eredménye. Ez a munkamódszer fokozatosan kiszorult a gyárvezetés szemléletéből. A TUNGSRAM lecserélte az adócső- technológiai problémákat világítástechnikai problémákra. Ennek természetes következménye lett, hogy miután a GE átvette a TUNGSRAM irányítását, és megszüntette az adócsőgyártást, 1990-re a labor elvesztette eredeti profilját és a maradék teljesen beleolvadt a TUNGSRAM (GE) kutatási és fejlesztési munkájába. Itt kell megemlítenem, hogy ma az egykori gyár XIII. kerületi Szobor utcában álló elárvult épületkomplexuma várja sorsának jobbrafordulását.

Néhány szó az elvégzett munkákról:

Ezen általános ismertetés után, kicsit önkényesen válogatva, sorolok fel néhányat az 1952-től 1992-ig végzett munkákból. Fennmaradt és katalogizálva van mintegy 400 írásbeli, jórészt kutatási jelentés. A személyes kapcsolatok során csupán szóban közölt megoldások nagy száma biztosította kényes kérdésekben - mint pl. selejt-vizsgálat -, a jó együttműködést a termeléssel.

Mérésekkel és kidolgozott mérési módszerekkel alátámasztott szabványok kidolgozása a vákuumtechnikai alapanyagokat gyártó ipar számára. (Réz, nikkel, vas-kobalt-nikkel ötvözet, üveg, kerámia stb…) Spektrográfiai mérések kidolgozása, többek között a ritkaföldfémek vonal atlaszának létrehozása. Dr. Kerekes Istvánné: „Tables for emission….”. Pergamon Press Oxford-London 1964.

A csőtípus kialakításához hőmérséklet eloszlási és hűtőlevegő áramlási mérésekre kellett berendezkedni.

Szabadalmak.

1. Dr. Koncz István, Millner József, Nagy Oszkár: Eljárás és berendezés nagyvákuum edények alkatrészeinek forrasztás útján való vákuumbiztos egymáshoz erősítésére. OTH 147.593. (1959).

2. Dr. Koncz István, Millner József: Eljárás kerámia, üveg és fém alkatrészek tökéletes vákuumzáróösszekötésére. OTH 149.076. (1960)

3.Dr. Koncz István, Millner József: Berendezés vákuumtechnikai termékek alkatrészeinek 10-6 mmHg nyomásnál kisebb vákuumtérben előizzítással való felületi tisztítására és/vagy forrasztására. OTH 150.672 (1961)

4. Millner József: Verfahren zur Herstellung netzartiger, massgenauer und vorgespannter Elektrodenfür Elektronenröhren DAS 1 251 443 (1965) és ÖPP 273310. (1965).

5. Millner József: Tetszés szerinti összetételű, homogén ötvözetet biztosítóforraszanyag. OTH 156.389. (1967)

6.Gáspár György: Eljárás Mo hordozón ZrC-Pt antiemissziós rétegrendszer kialakítására. OTH 161.846. ( 1971)

7. Millner József, Ambrus József, dr. Kerekes Istvánné, Waldhauser Ilona:Rázás és ütésbiztos adócső katódok. OTH 170.126. (1973).

8. Csapody Miklós, Millner József, Oldal Endre: Eljárás kerámia anyagú nagynyomású gázkisülőcsövek végelzárására. OTH 183.788. (1986)

9. Katona Éva, Dr. Gáspár György, Millner József, Pozsgay Sándor:Eljárás fényáteresztő alumíniumoxid, előnyösen hengerszimmetrikus szintertestek előállítására. OTH 185.242. (1988)

(Ábrák a szöveg végén.[A szerk.])

 

3.3  A passzív és aktív áramköri elemek/alkatrészek technológiái. Az intézet megalakulásától kezdve egy új irányban, azaz a passzív és aktív áramköri elemek/alkatrészek technológiái terén is megkezdte a K+F munkákat. Ez egyrészt a professzionális és a közszükségleti híradástechnikai/elektronikai berendezésekhez igényelt ellenállások és kondenzátorok, valamint a félvezető diódák és tranzisztorok konstrukciójának és technológiájának fejlesztését, másrészt a vizsgálati és méréstechnikai módszerek és berendezések fejlesztését jelentette.

3.3.1 A HIKI-ben, szinte az alakulással egy időben -- miközben a hazai ipar és tudomány számos jeles képviselője múló divatnak minősítette --, felismerték a tranzisztor, mint újfajta elektronikai alkatrész jelentőségét, Szigeti György kezdeményezésére és vezetése alatt megkezdődött a félvezető eszközök technológiáinak kutatása. Ebben Szép Iván meghatározó és iskolateremtő személyisége emelkedett ki, ugyanitt működött Nagy Elemér is.

A kezdeti kísérletek során sikerült germánium kristálytömböt előállítani és az abból készült szeleteken tranzisztor hatást észlelni, 1954-ben pedig elkészítették a reprodukálható tulajdonságokkal rendelkező tűs tranzisztorok mintapéldányait.  A hazai félvezető-kutatás megindulásában szerepet játszott az első germánium-egykristályhúzó megépítése. A Czochralsky-elven működő berendezést Szép Iván, Rózsa Pálné, Fried Henrik (akkor még EIVRT munkatársa) és Patak János építették meg 1955 táján. 1956 őszén a leningrádi “Szvetlana” gyárban mód nyílt germánium rétegtranzisztorok gyártási tapasztalatainak megismerésére és átvételére, 1957-től a hazai adaptációra. Az egykristályos germániumban tapasztalt inhomogén, de periódusos adalékeloszlás okainak felderítésében, a plasztikus deformációval bevitt díszlokációk elektromos viselkedésének leírásában értek el eredményeket. Ebbe a körbe sorolható a saját idejében nagy feltűnést keltő dolgozat, Bodó Zalán „Félvezetők töltéshordozó- és potenciál-eloszlása”, mellyel 1958-ban már az MTA MFKI kutatójaként elnyerte a fizikai tudományok doktori címet. Bodó Zalán, Szép Iván, Szigeti György 1959-ben „A lumineszcens anyagok és a félvezetők kutatása terén” elért eredményeikért megosztott Kossuth-díjat kaptak.

1960-ban Szép Iván és Valkó Iván Péter számára lehetőség nyílt, hogy részt vegyenek az USA-ban egy tranzisztorokkal foglalkozó tudományos konferencián és arra, hogy látogatást tehessenek a Bell Telephon Laboratories kutatóintézetben is. Ez a kutatóintézet nem csak az, ahol J. Bardeen, W. Brattein és W. Shokley 1947-ben a tranzisztort felfedezték, majd később mások az integrált áramkörök technológiai alapját jelentő szilícium-oxid megmunkálást dolgozták ki, hanem hosszú időn keresztül szinte minden újdonság onnan indult ki.

A germánium ötvözött tranzisztorok előállításának sokrétű technológiai eredményeit illusztrálja, pl. Szép Iván és Rózsa Pálné 150939 lajstromszámú szabadalma: „Eljárás ötvözött p-n átmenetek kezelésére” (bejelentés 19610109). A germánium drift tranzisztor technológia Szép Iván, részmunkákban Rónainé Pfeifer Judit (MFKI), Szilágyi Miklós, 1958-60, illetve a nagyfrekvenciás mesa tranzisztor technológia – Kürthy Zoltán, Szép Iván 1961-64 már jelentős ismereteket halmoztak fel, ugyanakkor lehetővé tették típusok kísérleti gyártásának beindítását az EIVRT üzemében. 1963-tól megkezdődött a szilícium alapú eszközök technológiai fejlesztése.

3.3.2 A passzív alkatrészek,a fix és változtatható ellenállások, valamint a kondenzátorok kutatása és fejlesztése az első években csak a Remix Rádiótechnikai Vállalat tevékenységéhez kapcsolódott, a megfelelő laboratórium helyileg is a Remix területén létesült.A passzív-alkatrész laboratórium munkáját Katona János vezette, az ellenállás-kutatást Kollár Sándor, a kondenzátor-kutatást Wollitzer György irányította.

A Remix-fejlesztéssel szoros együttműködésben dolgozta ki a HIKI a bór-karbon ellenállás-technológiát és típusokat, mind műszeripari és speciális, mind pedig a közszükségleti célokra (Kollár Sándor, Neuhof Suski László).

A HIKI munkatársai a 60-as években kifejlesztették a Ni-Cr ellenállások technológiáját, illetve ennek bázisán a korszerű fémréteg ellenállások széles típusválasztékát (Mihályi Antal).

A szénréteg potenciométer-előállítás (egyik) legkritikusabb lépése a rétegképzés. Az intézetben kidolgozott rétegképzési technológia, melynek szabadalmaztatott új megoldása kopásálló, lényegesen megnövelt élettartamú, a nemzetközi színvonalnál is jobb zajszintű terméket eredményezett, évi több millió darabos tömeggyártást tett lehetővé  kezdetben a Remixben, majd a profil átadása után a VIDEOTON ajkai gyárában (Berghammer Antal).

Az intézet alkatrész-laboratóriumában minőségfejlesztési céllal folytak a kutatások  Remixben már gyártott elektrolit kondenzátorok (Katona János és munkatársai) és az epoxigyantával impregnált papírkondenzátorok területén (Gerő Szilvia). Kutatások kezdődtek az akkoriban a nemzetközi piacokon megjelent újabb kondenzátor-típusok, így polikarbonát-fóliás kondenzátorok, lakkfilm-kondenzátorok (Kolonits Pálné)* fejlesztésére. Kísérletek kezdődtek korszerű fémezett műanyag-fóliás kondenzátorokkal. Az elektrolit-kondenzátorok gyártását a 60-as években a Mechanikai Művek, kutatását a TKI vette át.

Katona János egyedül és munkatársaival közösen 1954 és 1964 közötti időszakban mintegy 15 szabadalmat jelentett be különféle kondenzátorok témakörében, míg egyéb alkatrészekre vonatkozóan további ötöt.

A passzív alkatrészfejlesztéshez szorosan kapcsolódott az alkatrészek vizsgálata. Ez a vizsgáló részleg az évek során országosan ismert és elismert vizsgáló állomássá fejlődött, (Henk Károly, majd a későbbiekben a Remix főkonstruktőri székéből átlépő Bráda Ferenc vezetésével) melyhez az élettartam és megbízhatóság vizsgálatok értékelésére külön, magas szintű matematikai, módszertani csoport tartozott (Balogh Albert).

3.4                                                                  Elektronikai fejlesztések

A háborús jóvátételi fejlesztések kapcsán alakult ki Valkó Iván Péter [1912 – 1987] tudományos iskolája. Ennek a munkának néhány eredménye könyvekben is megjelent:

A Valkó vezette elektroncső-labor “dacból” nekiállt és kifejlesztett 30 mérőberendezést, melyeket egy nagysikerű külön kiállításon mutattak be a MTESZ Technika Házában, még az ötvenes évek második felében. Valkó emlékei szerint, ezt követően, “két kitűnő munkatársával” megírták az első magyarnyelvű, tranzisztorokról szóló könyvet. Ez az új technikát széles kör számára ismertté tevő mű a:
Valkó Iván – Házman István – Hidas György: „Bevezetés a tranzisztorok alkalmazásába” c. könyv volt (Bp., Műszaki Kiadó, 1961, 160.p.).

3.5                                                                Alkatrész Kísérleti Üzem

                                                                                                 (Drabik Illés)

 A Kohó és Gépipari Minisztérium Híradástechnikai Igazgatósága 1961-ben úgy döntött, hogy létre kell hozni egy alkatrész gyártó kísérleti üzemet, azzal a céllal, hogy:

A döntés értelmében az üzemet a HIKI keretében kellett létrehozni. Intézeten belül a megvalósítás az alkatrész laboratórium irányítása és felügyelete alatt kezdődött meg (Szelba Vilmos, Drabik Illés), Budapesten a Vörösmarty u. 7. sz. alatti üres épületet jelölték ki telephelyül. A REMIX és a Mechanikai Művek szakértőinek közreműködésével készített beruházási terv szerint kb. 20 millió forintot kellett volna biztosítani a beruházáshoz. Valójában az illetékesek kb. 3-5 milliót irányoztak elő, nem csökkentve az elvárt célokat. Ilyen feltételek mellett saját kivitelezéssel kezdődött meg az épület átalakítás és 1962-ben indult a félvezető katódú - alumínium anódú kondenzátorok kísérleti gyártása.

A kísérleti gyártás során, amely az Alkatrész Labor által szolgáltatott laboratóriumi technológia reprodukálásával indult, melynek során az ilyenkor természetesnek mondható problémák jelentkeztek. Mérhető és dokumentálható volt az indított sorozatok kísérőlapjaival a nagyarányú, elégtelen minőségű produktum.

Olyan tapasztalatok adódtak, amelyek az egyes műveletek megfelelőbb dokumentálását, specifikálását igényelték. Ez felvetette annak szükségességét, lehetőségét, hogy egy kutatási szinten lezárt téma, ennek egy szakasza visszakerüljön kutatási fázisba. Volt olyan tapasztalat, hogy a kutatási szinten lezárt technológia a kísérleti gyártás során az üzemesítés követelményeinek nem mindig felet meg. Hasonló esetek vezethettek oda, hogy számos új termék gyártása nem valósult meg, vagy jelentős késedelmet szenvedett. Éppen az ilyen problémák feltárása volt a kísérleti üzem egyik legfontosabb feladata.

A Kísérleti Üzem beindulásával az Intézet életében egy új színfolt jelentkezett, amely az üzemszerű működés világát hozta, a maga sajátos szemléleti módjával, vezetési és szervezési követelményeivel. Lehet úgy is mondani, hogy a kutatói világban egy “kísérlet” zajlott le. (Illusztrálja a jelenséget, hogy egy-két év alatt mintegy hat személy váltotta egymást a Kísérleti Üzem élén).

A Kísérleti Üzem beindítása időben elhúzódott és úgy adódott, hogy a Minisztérium megvonta a felvezető katódú – alumínium anódú kondenzátor téma pénzügyi támogatását. Ily módon a kísérleti üzem ennek a terméknek befejezte a gyártását és tevékenysége a hibrid rétegáramkörök témakörének irányába terelődött. A HIKI Fóti úti telephelyének beüzemelésével ott a kísérleti üzem, mint hibrid részleg folytatta munkáját.

3.6                                                                 Mintaalkatrész Raktár (MARA)

                                                                              (Drabik Illés)

A tervgazdálkodási rendszer időszakában a kutatók, fejlesztők munkáját olyan elemi tényezők befolyásolták, mint pl. adott feladat megoldásához honnan, mikorra lehet beszerezni egy alapanyagot, alkatrészt, vagy műszert. Különösen nehéz volt a külföldi (tőkés import) termékek beszerzése, amelynek ideje, ha a pénzügyi feltételek adva voltak is, elérhette az 1–2 évet. Ide tartozik, hogy nehéz volt a piaci tájékozódás is hiszen a reklám, a kereskedelmi propaganda nem érvényesülhetett. Elektronikai termékeknél nehézséget jelentett a műszaki adatoknak, felhasználói ajánlásoknak, vagy mintáknak a beszerzése. Mindezek a kutatóknak, fejlesztőknek sok fölösleges munkát, értékes időveszteséget okoztak és számos esetben a jó megoldásokat fel kellett adni, a lehetőségeket alapul véve megalkudni.

A HIKI Elektroncsőlabor kutatói naponta szembesültek a fentiekkel, mígnem két vállalkozó szellemű munkatárs egy javaslatot szerkesztett (Hidas György, Drabik Illés), mely szerint:

A szervezet által megoldható lett volna egy naprakészségre törekvő tájékoztatás és a kutatáshoz – fejlesztéshez egy vásárlási lehetőség. Utóbbi egy–két év fejlesztési idő lerövidítését eredményezhette volna.

A javaslat megjárta a HIRADÁSTECHNIKAI TUDOMÁNYOS EGYESŰLET támogató szakmai vitáját, majd a Minisztérium áldását adta rá, és 1960. január 1–től kötelezte a HIKI–t a szervezet létrehozására.

Legnagyobb nehézséget a telephely biztosítása jelentette, hiszen a szervezet tulajdonába került egy alkatrész kiállítás anyaga, melyet tárolni kellett. Támogatást adott a RÁDIÓTECHNIKA című folyóirat szerkesztősége két helység kölcsönadásával. Megkezdődhetett a szervezés és a dokumentációgyűjtés. Nyilván voltak az Intézetnek nagyobb gondjai is, minthogy a MARA–val bajlódjon, így a kölcsönhely megszűnése után a Kísérleti Üzem, majd a megalakult Műszaki Információs Főosztály helyiségébe kerültek az összegyűjtött anyagok Műszaki Információs Főosztály megszűnésével a dokumentációs anyag az ELETROMODUL (EMO) Kereskedelmi Vállalathoz került, amely vállalta. A kereskedelmi jellegű tevékenységnek még a szervezési kísérlete sem történt meg, majd a egy nyilvános dokumentáció bázis létrehozását.

Az EMO Műszaki Dokumentáció Katalógustára olvasószolgálattal és díjtalan katalóguslap másolatkészítéssel, valamint kereskedelmi tanácsadással a Vállalat megszűnéséig sikeresen valósította meg az eredeti javaslat egy szakaszát. Előzőekben egy példáját láthattuk a kezdeményezés és megvalósulás gyakorlatának.
 
  4.                                            Az MTA Műszaki Fizikai Intézetének létrejötte

1956 törést okozott az akkor még fiatal HIKI életében, mert a korábbi TUNGSRAM kutató ekkorra főleg két helyre széttagolt gárdája és feladatköre egy részére -- az erőknek a TKI-ból és a HIKI-ből való részleges átcsoportosításával -- létrejött Szigeti György vezetésével az MTA MFKI. (A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 2.173/1956 sz. határozata.) Az MTA MFKI profilja, mai szóhasználattal, anyagtudományi volt:

 

5.                                                                  HIKI Közleményei

A hatvanas évek elején az eredmények közkinccsé tétele érdekében, Vágó György kezdeményezésére és szerkesztésében, megindult a HIKI Közleményei c. folyóirat, amely közel két évtizeden keresztül adta közre a kutatók eredményeit, olyan időszakban, amikor a külföldi publikálás nagy nehézségekbe ütközött.

6.                                                        Méréstechnikai fejlesztések

A korai időszaktól kezdve különféle méréstechnikai fejlesztések folytak nemzetközileg is új, vagy újszerű eredményekkel, pl. dióda párválogató Vágó György, különféle felületvizsgáló műszerek és eljárások Pásztor Gyula, Tihanyi Jenő, illetve Ernst Lajos, megbízhatósági vizsgálatok Kemény Ádám, tranzisztor és nagyfrekvenciás mérések Házman István, Kocsis Miklós, Kovács Ferenc munkái.

Valkó Iván Péter még 1963-ben „A csőmikrofonia vizsgálatának új módszere” témában lett a műszaki tudomány doktora; Valkó Iván Péter műegyetemi munkatársai közül többen is párhuzamosan dolgoztak a HIKI-ben, így az elektronikus áramkörök zaja témakörben Ambrózy András, aki 1964-ben „A félvezető eszközök kisfrekvenciás zajmérése" témában lett kandidátus (1977-ben „Járulékos elektronikus zajok modelljei és méréstechnikája" témában lett a műszaki tudomány doktora. Ez a munkája külföldön is jelentős hatást gyakorolt, ezt jelzi Andras Ambrozy „Electronic Noise” című könyve, ami a McGraw-Hill Companies könyvkiadónál jelent meg 1982-ben. A 70-es években új tanszékre került, melyet annyira átalakított, hogy gyakorlatilag újjá alapította, a BME elektronikai technológiai tanszéket.)

7.                                                                 A HIKI újpesti telepe

Újpesten, a hajdani káposztásmegyeri Károlyi birtok uradalmi központja helyén (később még évekig szolgált a volt intézői lakás étteremként) 1964-66-ban befejeződött az e célra tervezett és az MFKI-val egy helyen létesült épület-együttes, azaz a kutató telephely első szakaszának építése (Budapest, IV: Fóti út 56). Először a MFKI 8 emeletes toronyépülete készült el, majd a HIKI „A” épülete, a kettőt összekötő előcsarnok és folyosó, illetve a konyha-étterem blokk, a modern (tömör raktáras) könyvtár és a műhely blokk (“J” épület). Ekkor idetelepült a MFKI és még a HIKI egy része, a félvezető főosztály. Az új épület lényegesen bővítette egyes laboratóriumok helyét és javított az infrastrukturán, a fejlődési lehetőségeken.

8.                                                  Egyes eredmények a 60-as évek elejéről

Sokféle munka folyt a félvezető alapanyag mérése és megmunkálása terén, de kevés volt nemzetközi szinten is kiemelkedő, elismerten eredményes. A Hall–effektusmérés, amely HIKI-MFKI közös munka volt Szebeni Péter és Lőrinczi András nevéhez fűződő eredmény – a ferdén elhelyezett kontaktusok révén az eszköz alacsony hőmérsékletek mérésére, illetve mechanikai elmozdulás érzékelésére vált alkalmassá -- az USA-ban is érdeklődést keltett.

Ernst Lajos dolgozta ki a téremissziós mikroszkópot és mikroszkópiát Magyarországon.

A kutatások eredményei sokféleképpen kaptak nyilvánosságot. Elsők közt ért el tudományos rangot Katona János „Elektrolitikus kondenzátorok” c. kandidátusi értekezésével 1957-ben, illetve “Alumínium anódájú, félvezető katódájú kondenzátorok” című a műszaki tudomány doktora elismerést nyújtó disszertációjával, illetve Házman István „Diffúziós működésű tranzisztorok jellemzése, nagyjelű erősítők méretezése" c. kandidátusi értekezésével 1965-ben. Szép Iván „A diffúzió folyamatának vizsgálata drift tranzisztor bázisrétegének előállításánál" című értekezését ugyancsak 1965-ben védte meg, de a védésen kialakult vita rámutatott a fizikusok és a műszaki tudomány művelőinek szemléleti különbségére.

A szilícium planáris tranzisztor alaptechnológia a BFY 13/14 reprodukciója példáján (Szép Iván, Egri János és nagyszámú munkatársi gárdájuk) és párhuzamosan egy angol gépsor telepítése az EIVRT-ben (Giber János és Zanati Tibor) lehetővé tette, hogy Magyarországon meginduljon saját technológiai eredményekre támaszkodva a korszerű termékek gyártása. Ezt a munkát logikusan folytatta, az un. RTL technológia reprodukciója, 1964 – 1966 (Szép Iván, Egri János).

A technológiai fejlesztés eredményei, a felhalmozódó tudás, számos egyetemi jegyzetben tükröződtek:

 

9.                                                                    Vezető és irányváltás

A hatvanas években, zömmel az évtized utolsó éveiben több, szinte egy időben ható tényező alakította át jelentősen a HIKI arculatát, tevékenységét, hatását:

Az akkor előkészítés alatti ún. új gazdasági mechanizmus a döntési pontok decentralizálása kapcsán számos szervezeti és személyi változást eredményezett, ezek részeként megszűnt a Kohó és Gépipari Minisztérium (KGM) Híradástechnikai Ipari Igazgatósága, és annak igazgatóját, Komporday Aurélt [1915-2000] 1965-ben kinevezték a HIKI vezérigazgatójává. (Kőműves Frigyes) még néhány évig igazgatóhelyettesként tanácsaival rendelkezésre állt). Komporday Aurél szemlélete és vezetési stílusa igen erősen eltért elődjétől, Kőműves Frigyesétől. Határozottabb vezető volt, széles kapcsolatrendszerrel rendelkezett az iparban és az irányító szervezeteknél, szemlélete jobban igazodott a piacgazdaság felé hajló gazdasági környezethez. Mindez nagy előnyt jelentett a kutatóintézet további fejlődéséhez. Vezetésváltás nélkül a HIKI nem lett volna képes életben maradni a piaci szemlélet felé tolódó új környezetben. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a vezetés gyakorlatias gondolkodásával együtt járt, hogy háttérbe szorult az intézeten belül a munkák tudományos jellege.

Többé-kevésbé ezen időszakban az elektronikai termékek viszonylag rövid időn belül lényegesen bonyolultabbá váltak. A beépített alkatrész-szám megnőtt és ezért ugrásszerű lett az igény a kisebb méretű, de egyidejűleg megbízhatóbb alkatrészek iránt. Ez új anyagok, új technikák, új konstrukciók megjelenéséhez vezetett. A folyamat igen gyors, szinte robbanásszerű volt. Hatására a HIKI-ben is szinte sorozatban indultak új kutatási feladatok:

és ugyanakkor ezekkel az új eljárásokkal, konstrukciókkal versenyeztek, jelentősen korszerűsödtek a régiek is.

Komporday Aurél az intézetben megindíttatta a saját fejlesztésű termékek kísérleti gyártását, részben azért, hogy az itt kidolgozott új eljárások és termékek alkalmasságát még  házon belül próba alá lehessen vetni, részben, mert így mód nyílt a sorozatgyártás beindulása előtt az új termékek értékesítésére. Ez, amellett, hogy növelte a HIKI gazdasági eredményét, mind több vállalattal hozta kapcsolatba az intézetet. A kísérleti gyártás a passzív alkatrészekkel indult el Payer László vezetése alatt, később Kürthy Zoltán feladata volt az aktív elemek kísérleti gyártásának beindítása. A kísérleti gyártási tevékenység ezután más területekre is kiterjedt.

A diszkrét elemek kutatása mellett mind nagyobb teret kapott az integrált technikák kutatása, majd ezek kísérleti gyártása. Ezek a kutatások azonban az alkatrészeknél szokásos technológiai és konstrukciós kutatási feladatok mellett teljesen új igényeket teremtettek

Ezek megoldására új team-ek alakultak és színvonalas munkájukkal, eredményeikkel teljesen új területeken további közvetlen vállalati fejlesztési kapcsolatokat és elismerést hoztak a HIKI-nek.

A szervezetet és a tematikus munkát is befolyásolta a fentiek mellett, hogy 1966-ban a felügyelő KGM, úgy döntött, hogy a fényforrás- és az adócsőkutatást átcsoportosítja a HIKI-ből az EIVRT-be, leválasztották a HIKI dokumentációs részlegét és Újpest Gellért utcai nyomdáját, amelyek az akkor kialakított KGM Műszaki Tudományos Tájékoztatási Intézethez kerültek .

10.                                                      Új szervezeti felépítés, irányítás

Az akkori “új gazdasági mechanizmus” elveivel összhangban a HIKI folyamatosan átalakult. Változott az intézet szervezeti felépítése, irányítása, önelszámolóvá váltak a főosztályok. A (szimulált) piaci viszonyok hatékony hajtóerőt képviseltek.

A szervezet átalakítása több lépésben ment végbe, a hetvenes évek közepére a következő részlegek jöttek létre:

A HIKI az elektronikai ipar jövője érdekében kezdeményező szerepet is vállalt, 1967-ben több célprogram- előkészítő tanulmányt készítettek, így pl. Komporday Aurél és Kőműves Frigyes: „Integrált áramkörök”; Komporday Aurél és Nádas Tibor: „Az elektronikai ipar színesfém alapanyagai”.

 

11.                                             Új eredmények a 60-as évek végén

A 60-as évek közepén a HIKI-ben a passzív alkatrészek területén is megjelent a vákuumtechnika, a vákuumpárologtatás. Strausz Tamás és Wollitzer György kidolgozták a párologtatott alumínium fegyverzetű, alumíniumoxid dielektrikumú (ún. GAK) kondenzátor technológiáját, mely az intézetben került (kísérleti) gyártásba. Ez a kondenzátortípus már a vékonyréteg hibrid áramkörök irányába tett jelentős technológiai lépés volt. Az intézet fejlesztési részvételével indult meg a fémezett poliészterfóliás kondenzátorok kidolgozása, majd gyártása a Remix gyárban.

A HIKI korán, már 1964-ben, nemzetközi szinten is eredményesen kapcsolódott be a MOS technológiai fejlesztésbe, ennek egyik jele volt I. C. Szép, J. Tihanyi : „Low-cost Fabrication of MOSIC's" c. előadása (Proc. Colloque Intern. Microelectronic Avancee, ed. Chiron, Paris, 1970); illetve: „Aluminisation of MOS ic-s", Vágó György, Valkó Ágnes és Herman Ákos (az AVISEM ’71-es előadásuk Versaillesben nagy feltűnést keltett). Hasonlóan önálló volt a vasoxid maszk téma, független megoldások születtek az EIVRT-ben Pauer Magdolna, a HIKI-ben Hahn Emil vezetésével.

A technológiai fejlesztő munka folytatódott, így pl. a nagyteljesítményű szilícium tranzisztor technológia kidolgozásával, egy önálló konstrukciós és technológiai megoldás volt a BUY 12 paramétereinek példáján (Herman Ákos és Kovács Ferenc). 1969/70-ben került sor a számítástechnikai felhasználás szempontjából legfontosabb az ún. TTL technológiájú integrált kapu áramkörök hazai kifejlesztésére, illetve az Egyesült Izzó gépsorán történő kísérleti gyártásba való bevezetésére, illetve a Fairchild cég µA 702 típusával egyenértékű széles sávú műveleti erősítő konstrukcióját és technológiáját (megszervezésére (Szép Iván, Tihanyi Jenő, Kürthy Zoltán). Részben ezekre a tapasztalatokra támaszkodott Nyerges Gyula Szép Iván, Egri János és nagyszámú munkatársi gárdájuk); ugyancsak ebben az időszakban került sor 5 MOS IC kísérleti gyártásának: „Szilícium alapú monolitikus integrált áramkörök technológiája” (1970), illetve Egri János és Nyerges Gyula: „Integrált áramkörök technológiája” (1972) c. szakmérnöki jegyzete. A szilícium kémiai-mechanikai polírozása az amerikai feltalálókkal kvázi egyidejűségben dr. Rózsa Pálné (Mühlrad Éva) és munkatársai (Farkas Miklós, Fikár Endréné, Zoltai Gyula) Magyar Szabadalom…. „Eljárás félvezető anyag polírozására alkalmas SiO2 alapú szuszpenzió előállítására” (bej. 720614, elf. 740228).

Dr. Vizkelety Balázsné a nagytisztaságú kémiai munkák megszervezésével tette lehetővé a sikeres technológiai fejlesztő munkákat. A technológia mellett a tervezés is intenzív fejlesztést igényelt, ezeket tükrözték pl. Pásztor Gyula jegyzetei: „Félvezető integrált áramkörök tervezése” (1970), „Félvezető eszközök karakterisztikái, modelljei és helyettesítő képei” (1971).

A HIKI munkatársai 1965-ben megkezdték a vékonyréteg (hibrid) integrált áramkörök kutatását és fejlesztését. Ennek eredményeként vákuumpárologtatott Ni-Cr ellenállásokkal és összeköttetésekkel, beültetett miniatűr tranzisztorokkal és kondenzátorokkal 32 féle analóg és digitális áramkör került kifejlesztésre 1969-ig. A hibrid áramkörök kísérleti gyártása még 1968-ban indult el, ezen a területen Wollitzer György iskolateremtő személyisége volt a meghatározó.

1968-ban - részben ismeretátvétellel - kezdődött meg a vastagréteg, 1969-ben a tantál alapú vékonyréteg áramkörök kutatása a HIKI-ben. 1973-ban már számítógéppel tervezett nagybonyolultságú, hibrid áramkörök kísérleti gyártása is folyt.

A hibrid technika és a hibrid integrált áramköri kultúra hazai fejlesztésében, annak indításában Kolonits Pálné, Kun László, Sonkoly Aurél, Strausz Tamás, Szilágyi Ferenc, Töltési Júlia, Walton Gusztáv és Wollitzer György szerepét lehet kiemelni. Néhányuk ezért a munkáért a Magyar Tudományos Akadémia részéről elismerésben részesült. Az ő tevékenységükre támaszkodott Katona János egyetemi jegyzete: „Vékony- és vastagréteg integrált áramkörök technológiái” (1972). A munka előrehaladtával már igen sok munkatárs dolgozott ezen a területen.

 

12.                                                               Nemzetközi kapcsolatok

Komporday Aurél felismerve azt, hogy az autark fejlesztés az Intézet teljes profiljában nem lehet versenyképes a külföldi hasonló intézményekkel, és azt, hogy a nemzetközi helyzet megváltozott, fokozott hangsúlyt fektetett mind a hazai, mind a nemzetközi együttműködésre. A külföldi kapcsolatokban előtérbe került egyrészt, a KGST-n belül, a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek keresése, másrészt a külföldi gép és know-how vásárlás. Ebbe a körbe tartozott a vastagréteg-technológia 1968-as indításához felhasznált külföldi know-how. Ugyancsak hasonló téma volt az, hogy a Magyar Híradástechnikai Egyesülés vállalataival közös vállalkozásban a HIKI munkatársai aktívan közreműködtek egy két oldalon folírozott, lyukgalvanizált, nyomtatott huzalozású lapokra vonatkozó külföldi know-how átvételében 1970-72 között. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában (HAGY) a gyártáshonosítás számos ellentmondást hozott felszínre:

 

13.                                                                Mérő automata fejlesztés

Az Intézet méréstechnikai kutató munkái is átalakultak. Míg a 60-as évek második felében állandó programozású mérőberendezéseket fejlesztettek ki az egyedi félvezető eszközök mérésére, addig viszont a 70-es években már a számítógép-vezérelt mérő automaták kifejlesztése került napirendre.

A korábban sikeres méréstechnikai fejlesztések folytatódtak nemzetközileg is új, vagy újszerű eredményekkel, így pl.

Kovács Ferenc a 70-es évek elején, korábbi műszerfejlesztései sikerére támaszkodva, munkatársaival, köztük Poócza Attilával és Hauer Péterrel, egy a digitális integrált áramkörök mérésére szolgáló számítógép vezérelt mérő automatát, az ICOMAT 2-t, építették meg. A műszer mind a HIKI-ben, mind pedig az EIVRT-ben használatba került, mintapéldánya a Szovjetunióba, egy továbbfejlesztett változata az NDK-ba (Erfurt ?) került.

Az ICOMAT 2 hozzájárult, hogy 1974-ben a MTA és a SZUTA közti megállapodásban sor került a Kurcsatov Intézet részéről a KFKI számára egy implanter átadására. Az ICOMAT 2 hazai demonstrációi és mintapéldányának sikere (Herman Ákos kezdeményezésére, KGST szintű szakosodást ért el az IC méréstechnikára) egy kormányközi megállapodáshoz vezetett el, amely a 1970-es évek végén, illetve a 80-as években akkori értékben tíz milliárd forintot meghaladó exportot tett lehetővé a HIKI, az EMG, majd saját termékeikből a MIKI és a Híradástechnika Szövetkezet részére. Közülük kiemelten sikeres volt a TR 9576 típusjelű ICOMAT 110 automatikus mérőberendezés, amelyet digitális integrált áramkörök funkcionális vizsgálataihoz fejlesztettek ki.

Ezek az eredmények  némileg tükröződtek publikációkban is. Kovács Ferenc: „Félvezetők nagyfrekvenciás alkalmazása”,Bp, Műszaki Könyvkiadó,1973., Kovács Ferenc: „MOS integrált áramkörök”, Bp., Műszaki Könyvkiadó,1976. Mindkét könyv értékes és eredeti összefoglalása volt a témában addig a szerző által és a világon elért eredményeknek.

14.                                                                   20 éves a HIKI

Az intézet szakmai eredményei mind idehaza, mind nemzetközi téren elismertekké váltak, ugyanakkor a HIKI fokozatosan létszámát tekintve 1200 főjével, az ország harmadik legnagyobb tudományos kutató intézetévé vált (a MTA KFKI és a TKI után), amelyiket gazdasági ereje is jellemzett, pl. a Fóti-úti telephelyet saját erőből új épületekkel bővítette, ami lehetővé tette az intézet koncentráltabb elhelyezkedését.

Az intézet fennállásának 20. évfordulójára szervezett tudományos ülésszak, melynek anyagai „A Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet jubileumi évkönyve, 1953 –1973” c. kiadványban láttak napvilágot.

Az intézet “felső” vezetésében igazgatóként dolgozot különböző ideig Sebő László, Somogyi Ferenc (korábban a Ganz Hajógyár vezérigazgatója), Csuhai Sándor (az MSZMP KB alosztályvezetőjeként, Nyers Rezső helyetteseként vett részt az ún. új gazdasági mechanizmus kidolgozásában), dr. Erdélyi János (1974-ben került át az EIVRT főtechnológusi posztjáról HIKI vezérigazgató-helyettesként), Bányai Ferenc, aki a KGST-ben volt korábban a rádióelektronikai osztály vezetője. (1974-től működött a HIKI tudományos tanácsa titkársága, melyet Herman Ákos főosztályvezetői besorolásban irányított).

15.                                                                      LSI KFT

A 70-es években, az USA-ban az Intel-nél egy új korszakot nyitottak a mikroprocesszor kidolgozásával, ennek reprodukciójára -- a hazai számítástechnikai igények miatt -- a 70-es évek második felében került sor.

A 70-es évek közepére a HIKI lassan kikapaszkodott abból az alacsony presztízsű pozícióból, amelybe megalakulásakor került. A hazai hierarchiában eredetileg kiemelt helyzetű KFKI mögött második szintet azok a kutató intézetek jelentették, amelyek nem-polgári kutatást folytattak, a harmadik szintet pedig a többi kutató intézet.

A mikroprocesszor ún. reverse engineering révén történő kifejlesztésének rendkívül összetettsége miatt szükséges volt az összes hazai erő koncentrálására, ezért 1976-ban létrejött az “LSI kutató-fejlesztőtársulás”, ami négy kutatóintézet -- HIKI, TKI, KFKI, MFKI -- közös munkája, a maga nemében tudományos értékű kísérlet volt. Az LSI KFT célja néhány nagybonyolultságú integrált áramkör (egy korszerű mikroprocesszor, p- és n-csatornás szilícium kapus ROM, programozható fix memória és egy-egy RAM memória áramkör). Ez a közös kutatómunka mind tartalmában, mind formájában új volt és ez az összefogás önmagában is ritka siker, a széthúzásra hajlamos hazai közéletben. Létrehozásában döntő szerepe volt Komporday Aurélnak. A munkamegosztás keretében a HIKI feladata volt a szilícium szelettechnológia fejlesztése, egyes technológiai berendezések létrehozása, az ún. maszkkészítés, illetve a szükséges különleges, nagytisztaságú infrastruktúra kifejlesztése, az új kultúra honosítása. Ezt a célt szolgálta a Herman Ákos kezdeményezésére elindított „Mikrelektronikai technológiák” tanulmány sorozat.

A munka során kiemelkedő volt az "i8080" jelű mikroprocesszor megfejtése, amiben Simon Zoltán és Keresztes Péter jeleskedett.
 

16.                                                         A változások tovább folytatódtak

1977-től Nemeskéri Iván lett a HIKI vezérigazgatója. (Komporday Aurél saját kérésére nyugdíjba vonult). Ekkor a technológiai berendezés fejlesztő és gyártó főosztály vezetője Pötörke Lajos lett

17.                                                                Berendezés-fejlesztés

A különleges technológiai igények és az embargó együttes hatása miatt számos berendezés kifejlesztésére is sor került, ezek színvonala a nemzetközi megmérettetést is kiállta, többek közt amerikai szabadalmak elnyerése bizonyította a kutatások és a bázisukon kialakított berendezések eredetiségét és magas színvonalát. Ezek közül is a különféle elektronsugaras berendezések váltak jelentős exportcikké. A korai időszakban az elektronsugaras hegesztés Naderi Habib, Szűcs Tibor, Vágó György munkásága nyomán nyert teret, majd a vákuumpárologtatás, a GF 180-as forrás kidolgozása, Szűcs Tibor, Vágó György eredménye volt. (Későbbi fejlesztés eredménye a GF-1014-es típus lett.) Ezekből — tápegységgel együtt — több mint száz példány került exportra.

A 70-es évek közepén a félvezető technológiában olyan nagy felbontású ábrákat / maszkokat kezdtek alkalmazni, ami szükségessé tette a nagytisztaságú munkaterek alkalmazását. A hazai körülmények közti adaptációt serkentette, hogy Komporday Aurél beszerezte a Siemens belső, a tiszta terekre vonatkozó szabályzatát, melynek Kürthy Zoltán által átdolgozott kiadása lett a Herman Ákos kezdeményezte “Mikroelektronikai Technológiák” első füzete. A Nemeskéri Iván vezette Célgép Főosztály rövidesen sorozatban gyártotta számos hazai cég és kutatóintézet számára az ún. tiszta munkahely berendezést.

A 70-es években a Nemeskéri Iván, majd Pötörke Lajos vezette Célgép Főosztályon számos berendezést fejlesztettek ki és ezekből több került kísérleti gyártásba, a vastagréteg áramkörök gyártására alkalmas gépek tucatszám készültek egyes példányai exportra is kerültek, ilyenek voltak például (az 1982-es (!) prospektusban szereplő):

Till István a HIKI belső műszerjavító csapatából rövid idő alatt kiváló szakemberekből álló, mind idehaza mind külföldön elismert fejlesztőet nevelt és szervezett. Kiss Kálmán vezetésével működött egy fejlesztő csoport, amely a különféle fegyveres testületek megrendeléseire készített egyedi vagy kisszériás berendezéseket. Ezek közül az egyik legnagyobb szakmai eredmény a 70-es években kidolgozott első hazai elektronikus telefonközpont volt, az első minta, Győr-Moson-Sopron megyei telepítése után az ország összes megyei rendőr-kapitánysága számára megrendelték és hosszú évekig üzemeltették.

Albert Károly és munkatársai, így Sillai István számos ellenállás-, potenciométer mérő berendezést és automatát fejlesztettek ki, jórészt NDK exportra.

A 70-es években számos műszer került kifejlesztésre és a Garamvölgyi Gábor, illetve a Brauer János vezette kísérleti gyártásba, ezek közt voltak évi néhány százas, vagy ezret meghaladó sorozatok is, így például (az 1982-es (!) prospektusban szereplő):

·         TR 9220/9221 Kapcsolóüzemű hálózati tápegységek, a tápegységek hatásfoka elérte a 80 %-ot, a teljesítmény térfogat arány pedig a 80 W/dm3.

18.                                                           Sikerek a hibrid IC gyártásban

A 70-es évek elején jelentkezett a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG), hogy a rendőrség számára gyártandó kisméretű rádiótelefonjai (mai néven mobil) számára egyrészt hibrid áramköröket igényelt, másrészt egy speciális titkosítási technika (sávfordítás) megvalósítását, ami illetéktelenek számára lehallgathatatlanná tette a készülékeket. A Hidas György, Szilágyi Ferenc, Wollitzer György munkája révén kialakított termékcsalád hosszú évekig sikeres volt.

A Wollitzer György vezette hibrid integrált áramkörök konstrukciós és technológiai fejlesztő, illetve kisérleti gyártó részlegek fokozatosan három szorosan együttműködő főosztállyá nőttek. A konstrukciós munkákat Szilágyi Ferenc és munkatársai, Kun László, Sonkoly Aurél, dr. Földvári Rudolf, a tantál réteg-technológiát Kolonits Pálné, a vastagréteg-technológiát Walton Gusztáv irányította. A hibrid áramkörök használhatóságát alapozta meg a Wollitzer György és munkatársai által bejelentett tucatnyi tokozási szabadalom.

A munka sikerét bizonyította, hogy a nagy szakmai érdeklődés mellett jelentős piaci igény is jelentkezett.

A szisztematikus fejlesztés nagy termékválasztékot eredményezett, ezt jól példázza a HIKI utolsó,  1982-es (!) prospektusában szereplő több mint 40 típus.

Ebbe a körbe tartozott dr. Sztankovics László munkássága is: különféle kerámia alapanyagok virtuóz kidolgozója volt, tucatnyi szabadalma révén jelentősen hozzájárult a vastagréteg-technológia megteremtéséhez is. Egyik érdekes munkája: (dr. Hangos István, Wollitzer György, Almási István, Töltési Júlia társszabadalmasokkal együtt): „Eljárás fémréteg előállítására legalább 70 súly% alumínium-oxidot tartalmazó kerámiák, főként integrált áramköri hordozók felületén” c. szabadalom (bejelentve 1978.04.19)

19.                                                      A tudományos munka helyzete

A 70-es évek elejétől a HIKI sorsában döntővé váltak a félvezető technológia fejlesztés területét érintő állami döntések. Az intézeten belül furcsa ellentmondás alakult ki:

a.      a főleg, vagy kizárólag állami pénzekből fenntartott félvezető integrált áramköri fejlesztés,

b.     a jelentős mértékben külső megbízásokon folytatott kutatásokból és a piacra termelt (kísérleti)  termékek miatt.

Egy másik ellentmondást az MTA 1976-os vizsgálata tárt fel (az MSZMP KB 1967-ben elfogadott egy “tudománypolitikai irányelvek” nevű határozatot, melynek végrehajtását, illetve módosítását célzó felülvizsgálata kapcsán áttekintették a hazai K+F szféra tevékenységét):

a HIKI jelentős létszáma, jelentős és nemzetközileg is elismert szakmai eredményei ellenére gyakorlatilag minősített kutatók nélkül maradt, ugyancsak gyenge volt a munkatársak publikációs tevékenysége.

Ebben az időben a HIKI kutatói magas szakmai színvonalát jelezte, pl. az alábbi három könyv megjelenése és nagy nemzetközi sikere:

Másfajta összegzést adott az 1978-as, „25 éves a HIKI” tudományos ülésszak előadásait összefoglaló 4 kötetes kiadvány.

A hazai elektronikai szakma tájékozódását nagyban segítették a HIKI különféle szakmai kiadványai:

Wollitzer György és munkatársai által 1979-ben közreadott „Hibrid integrált áramkörök” c. könyve.

Erlaky György: „Integrált áramkörök technológiája és konstrukciója, 2” című BME jegyzete 1981-től 1994.-ig számos kiadást ért meg.

Szalai József, Véghely Tamás: „Folyadékkristályos kijelzők és alkalmazásuk” c. a BME MTI kiadásában, 1982-ben, és 1984-ben megjelent jegyzet

Véghely Tamás, Seyfried Éva, Faragó István: „Folyadékkristályos kijelzők a gyakorlatban” c. a Műszaki Kiadónál megjelent monográfia 1984-ben. (E könyv a Műszaki Kiadó nívódíját nyerte el.)

Nemeskéri Iván vezérigazgató kezdeményezésére Gíber János professzor szakmai irányításával többen eredményesen szereztek tudományos fokozatot:

Pásztor Gyula „Félvezető eszközök technológiai szemszögű modellezése” c. 1976-os disszertációja utalt arra, hogy a megfelelő tudományos iskola hiánya miatt még egy ilyen nagy tehetség is csak lassan és részben tudott kibontakozni,

Herman Ákos „Szilícium eszközök fémezése" c. disszertációja (1980), már részben Giber János segítségének, tudományos hatásának is volt köszönhető,

Kolonits Pálné (Vera) „Tantál alapú vékonyrétegek oxidációja” c. disszertációja szintén 1980-ban készült el,

Kovács Ferenc, aki ekkorra már nemzetközileg is sikeres méréstechnikai eredményeket tudott a háta mögött, 1980-ban írta meg kandidátusi értekezését, „2A válogatási szint meghatározása SiO2-Si3N4 struktúrájú integrált áramkörök mérésénél a stabilitásvizsgálati eredmények figyelembevételével". „Mikro-áramkörök mérése és alkalmazásuk néhány példája” c. értekezését az MTA doktora címért 2000-ben védte meg,

a fiatalon elhunyt Valkó Ágnes [1947- 1987]) „NMOS LSI áramkörök előállítási technológiájának elemzése a technológiafüggő tervezési paraméterek szempontjából” című, 1985-ben írt kandidátusi értekezése külön értéke volt, hogy az un. process engineering látásmódot, azaz a dolgokat rendszerükben elemző megközelítést alkalmazta,

Szuhár Mihály „Félvezető eszközök matematikai szimulációja és új térvezérelt eszközök” c. kandidátusi értekezését 1985.-ben védte meg,

Vágó György „Töltéshordozós technológiák fejlesztése, elektronsugaras és ionos párologtatás ipari alkalmazása" című kandidátusi értekezése, 1982.-ben, továbbá a „Penning porlasztás, forrásfejlesztés és technológia" című alkotás leírása nyomán a szerző a műszaki tudományok doktora lett 1995-ben [a planáris magnetron, mint vákuumpárologtató forrás kidolgozása az USA-ban több évig piacvezető terméket eredményezett].

20.                                                                          A MEV létrejötte

A 70-es évek végén, majd a 80-as évek elején az akkori főhatóság egységes vezetés alá rendelt hazai integrált áramköri gyártás és fejlesztés megteremtését tűzte ki célul és ennek eredményeként 1982 elején döntés született arról, hogy:

a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet bázisán, létrehozták a Mikroelektronikai Vállalatot. Az új szervezethez csatolták még az EIVRT budapesti félvezető kísérleti gyártását és az EIVRT gyöngyösi félvezető- és gépgyárát.

A Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet, (HIKI) egy, az évszámokkal nagyon jól körülhatárolható politikai gazdasági időszakban az elektronikai ipar részére hasznos munkát végzett. Az intézet, az intézeti munka és az elért eredmények  nem ítélhetők meg  attól a korszaktól  függetlenül, melyben az intézet létrejött és dolgozott.

A HIKI szétszórtan, jó szakemberekkel, de igen szerény eszköz-háttérrel indult. Növekedni tudott, a feladat nagyságához képest — és nem az iparág lehetőségeihez képest — működése 28 éve alatt szerény pénzügyi forrásokkal is érzékelhető eredményeket tudott elérni egy nagyon jelentős, de kifejezetten tőkeigényes műszaki területen. Az intézet eredményes tevékenysége tette lehetővé, hogy az új Mikroelektronikai Vállalat bázisává váljék.

*

A sokfunkciójú sziliciummonoxid története szubjektív megközelítésből.

 

Vágó Györgynek, az egykori HIKI-seket megszólító soraira írtam 2008.12.30.-án, amikor megtaláltam az interneten 
Dr. Herman Ákos és Wollitzer György Elemek a HIKI történetéből  című munkáját.
(http://www.kfki.hu/elftvakuum/pub/hiki/hiki 1. htm)

 

Az idén (2008) egy szakmai feladattal kapcsolatosan Ernst Lajosra és munkásságát felidézve kerestem nevét az interneten és így jutottam az „Elemek a HIKI történetéből” című íráshoz, aminek igen megörültem. Mivel Gyurka bátorított arra, hogy írjunk kiegészítést így megpróbálom a HIKI-ben töltött évek szerepét saját szakmai életutamon keresztül illusztrálni. Szerénytelenségnek tűnik, hogy ehhez magamról kell írnom, úgy gondolom azonban, hogy az írottakból bizonyos általánosságok is megjeleníthetők.

1958 végeztem az ELTE-n vegyészként. Rövid gyakornokságomat a KFKI-ban sugárkémiai munkakörben töltöttem, majd ezt követően néhány hónapig egy általános iskolában tanítottam. 1960-ban kerültem a HIKI Alkatrész Laboratóriumába, ahol 1960-1964-ig, négy nagyon fontos és későbbi szakmai utamat is meghatározó évet töltöttem el. Egész későbbi szemléletmódomot meghatározta, hogy az anyagtudományt a fejlődésben éllovas elektronikai ipar (bár passzív alkatrészei) felől közelíthettem meg. Kezdetben Kolonits Pálné, Vera munkatársa lettem a lakkfilm kondenzátor témában. A 60-as évek elején megjelent azonban a passzív alkatrészek területén is a vákuumtechnika, a vákuumpárologtatás. Mielőtt a HIKI-ben elindulhatott az ilyen természetű munka először be kellett szerezni egy korszerű vákuumpárologtató berendezést. Igy ismerkedtem meg az Ipari Vásárban a Balzers céggel, amelyik gyár berendezéseivel (HIKI: BA 350-G vakuumpárologtató, Csepel: BA 350-G vakuumpárologtató és 004-QIG ionmarató, Fémipari Kutató Intézet: QMG-300 quadrupol tömegspektrométer, stb.) a későbbiekben is sokat dolgoztam és a cég vékonyréteg kultúrájából sokat profitáltam. A HIKI-ből a vákuumpárologtató berendezés beérkezéséig néhány hónapra a MOM-ba, az ott már optikai célokra rutinszerűen működtetett és alkalmazott párologtató berendezésekhez mehettünk tanulni és előkísérleteket végezni. A REMIX gyártól kapott témafeladatom egy vákuumpárologtatott dielektrikumú (végül sziliciummonoxid dielektrikumú), kondenzátor kifejlesztése lett. Nagyszerű feladat volt, amelyiknek fontos része volt a több szériában, nagy darabszámmal, reprodukálható elektromos tulajdonságokkal rendelkező kondenzátor mintapéldányok elkészítése is. Nagyon jó csapat fejlesztette akkoriban a miniatürizált kondenzátorokat a Halom utcában, Hajdú Feri, Wollitzer György, Kolonits Pálné, Strausz Tamás és jó technikusok, laboránsok segítették a munkát. Csak az maradt meg ebből a munkából, aminek írásos nyoma van:

 

Csanády Ané, Strauss T.: Polikarbonát fóliás kondenzátorok

HIKI Közlemények, 1, (1963) 63-68

 

Csanády Ané: Vákuumpárologtatott kondenzátorok szilíciumoxid és magnéziumfluorid dielektrikummal

Híradástechnika, 15/2, (1964) 43-48

 

Csanády Ané, Strauss T., Wollitzer Gy.: Korrozió hatása sziliciumoxid és alumíniumoxid dielektrikumú vékonyrétegű kondenzátorok megbízhatóságára, Megbízhatóság az Elektronikában szimpózium (1964, okt. 27-29) kiadványa, Hiradástechnikai Egyesület, Budapest, 1-9

 

Csanády Ané, Strauss T., Wollitzer Gy.: Ezüst és vákuumban gõzölt alumíniumrétegek határán fellépõ korróziós jelenségek

HIKI Közlemények, 1, (1965) 5-15

 

Szabadalom is született 1968.dec. 2. dátummal: Öngyógyuló elektromos kondenzátorok (155 682 sz. magyar, 1 210 677 sz. angol és 1 589 907 sz. NSZK szabadalom, feltalálók: Wollitzer György, Csanády Andrásné és Strausz Tamás.)

 

A HIKI-ben készített vékonyrétegek transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálatai vezettek oda, hogy 4 év után a Szerb utcában működő Transzmissziós Elektronmikroszkóp Laboratóriumba mentem át, ahol később a Laboratórium vezetője lettem. Itt a SiO-t, mint az elektronmikroszkópos preparátumok hordozóját hasznosítottam. Néhány év multával (1970) a Fémipari Kutató Intézet Elektronsugaras Laboratóriumában az ország első pásztázó elektronmikroszkópjával (SEM) végzett, továbbá mikroszondás (EPMA) és transzmissziós (TEM) munkáinak lettem a felelőse, majd a 80-as évek második felében pedig az Anyagtudományi Főosztály irányítása lett a feladatom.

HIKI beli indulásom egész szakmai életutamon meghatározó maradt. A vékonyrétegek és azok tulajdonságai, reakciói mind kandidátusi (1982), mind MTA Doktori munkámban (1998) meghatározó szerepet játszottak.

Külön érdekesség, hogy a 90-es évek elején (az ipari kutató intézetek leépülését követően) egyik külföldön vállalt munkám a nagymennnyiségben, műanyag fóliára, nagyszélességben párologtatott, vékony, sterilizálható sziliciummonoxid rétegek különböző felületanalitikai módszerekkel végzett (XPS, EPMA, stb.) minősítésének kidolgozása lett, majd 2006-2008-ban egy olyan EU 6-os pályázatban vehettem részt, amelyik cinkátozott acél felületek CVD-vel előállított és szilán oldatból készített nano SiOx védőrétegek összehasonlító vizsgálatával, elemzésével foglalkozott. A SiOx mint a szuperkemény nanokompozitok mátrixanyaga, még tartogat néhány meglepetést a kutatók számára.

Sok mindennel vagyunk úgy, hogy az időközben lejátszódott óriási technológiai és vizsgálótechnikai fejlődés új nézőpontokból vet fel régi témákat, amelyekre aztán új formában lehet és kell válaszokat adni.

A HIKI-beli kutatás-fejlesztést meghatározott gyakorlati cél vezette, a korszerű laboratóriumi kutató munkához beszerezhető volt a megfelelő technológiai berendezés és a gyári megvalósítás elérhető közelségben volt. Az alkatrészek működésének és élettartamának vizsgálatára, azaz a készített termékek használati tulajdonságainak megismeréséhez megvolt a szükséges felszereltség. (Az alapkutatáshoz szükséges vizsgálati háttér, ha nem is az Intézetben, de biztosítható volt)

Bár mai feladataink során is mindig elmondhatnánk mindezt!

 

 

 

                                                         1960.6. hó Lakkfilm kondenzátor öntő berendezése

 

 

 

Csanády Andrásné Dr Bodoky Ágnes

 

 

 

Irodalom:

1. A Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet jubileumi évkönyve, 1953-1973

Budapest, 1973, szerkesztette. Dr. Katona János (Bp., Műszaki Könyvkiadó)

2. Beszélgetések Valkó Iván Péterrel; készítette: Bán László (Budapest, Műegyetemi Kiadó, 1995)

3. 25 éves a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet (Budapest, HIKI, 1978, 4 füzet)

4. Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet, Félvezető eszközök, Hibrid integrált áramkörök.

5. Elektronikus mérőberendezések. Célgépek (Budapest, HIKI, 1982)

   A HIKI Tanácsadó Testületéhez tartozott -- többek közt -- dr.Redl Endre, kinek szerepe nélkül a HIKI története nem lenne teljes (jegyezte meg Szebeni Péter és igaza volt.) Sajnos visszaemlékezést -- Kardos Bandin kívül -- senkitől nem kaptam, ezért csak saját emlékeimet kísérelem meg felidézni.

Dr.Redl Endre (Bandi bácsi)

image001.jpg

 (Vágó György)

1958. kerültem a HIKI elektroncső laboratóriumába, ahol is az első jelentősebb munkámat a Tungsram Technische Mitteilungen című folyóiratban kivántam megjelentetni. Ez alkalommal (1961.) találkoztam a folyóirat egyik lektorával, aki Bandi Bácsi volt.

Elolvasta a kéziratomat és több alkalommal jegyezte meg "Gyuri, ezt nem értem". Az első ilyen alkalommal gondolatban felgyűrtem az ingujjamat és hozzátettem "na majd én megmutatom…!" Az ezt követő diszkussziók során, minden esetben, kiderült, hogy éktelen hülyeséget írtam le. Ettől kezdve rettegtem attól, hogy Bandi bácsi "valamit nem ért!"

1964-ig több alkalommal találkoztam Bandi bácsival, de ezek nem igazán említésre méltó események voltak.

1966-ban a Fogarasi útra helyezték csoportunkat, ahol elektronsugaras párologtatás különféle módszereinek fejlesztésével foglalkoztunk.

Ezidőtájt Bandi Bácsi az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban (OMFB)dolgozott, jóval a nyugdíjkorhatáron túl.

Majd innen is nyugdíjba vonult és ezzel egy időben megkeresett, hogy havi 1Ft. eszmei fizetésért hadd dolgozzon a laboratóriumunkban, mert már régen kiesett a gyakorlati munkából és az nagyon hiányzik neki.

Én ezt az ajánlkozást nem csak örömmel vettem, hanem nagy megtiszteltetésnek is, mert ebben a gesztusban azt véltem felfedezni, hogy témáinkat vagy személyemet éri kitüntetés. (Valójában korábbi munkáihoz a mi témánk állt legközelebb.)

Másfél évig dolgoztunk együtt, de ezalatt a képletes 1Ft-os fizetést sem kapta meg, mi viszont rengeteget tanultunk tőle.

Példaképpen egy esetet említenék meg: már kifejlesztettük a párologtató forrásunkat, és számos réteget állítottunk elő, jelentős gyakorlati tapasztalatokra is szert tettünk. Ezek közül az egyik az volt, hogy szigetelő vagy rossz vezető porát nem lehet párologtatni, mert minden szemcse feltöltődik és ezért egymást taszítva kirepül a tégelyből. A jelenség pontosan olyan mintha a port vihar fújná ki. No ezt Bandi bácsi nem tudta és egy alkalommal mikor valaki cermet port hozott, hogy réteget készítsünk belőle, Bandi bácsi betette a tégelybe és gond nélkül párologtatta. (Ez az eset szülte azt az aforizmámat, hogy "saját babonáink bűvöletében élünk".)

Későbbi kapcsolatunk során Bandi bácsi minősítette a "főnöki" magatartásomat, ami a legkisebb mértékben sem volt hízelgő.

Számos esetben fordultam hozzá — már a lakásán — műszaki tanácsért és soha nem eredménytelenül. Egyik jellemző eset a transzformátor problémánk volt. Az elektronsugaras párologtató és hegesztő rendszerek általános tulajdonsága, hogy — itt nem részletezendő okok miatt — gyakori a rövidzár. Ez ha vákuumban történik, rendkívül meredek áramlökést okoz, melyeknek közismerten jelentősek a nagyfrekvenciás komponensei, ezért gyakoriak a tápegység (10-30 kV) meghibásodásai, elsősorban a nagyfeszültségű transzformátorok zárlata.

Ezt kiküszöbölendő javasolta Bandi bácsi a "bevezető tekercsek" használatát, mely a nagyfeszültségű technikában közismert, de számomra ismeretlen volt.

A nyolcvanas évek elején sor került arra, hogy megírjam — az 1964 óta tervezett — kandidátusi disszertációmat, melynek gyakorlatilag minden sorát vele beszéltem meg, számítva a rendkívül kritikus szemléletére. Segítsége felbecsülhetetlen volt.

(Itt kell köszönetet mondanom Rózsa Évának aki viszont a szerkesztésben szerzett múlhatatlan érdemet.)

A védésem — Bandi bácsi szerint — kitűnően sikerült, de természetesen ezt nem nekem mondta, hanem feleségétől tudtam meg.

A védésem után is gyakori vendég voltam náluk, főleg műszaki kérdések megvitatása céljából, részben baráti látogatásként.

Személye, segítőkészsége, felkészültsége, általános műveltsége példaképemmé vált és kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem.

Példák az Adócső Laboratórium munkáiból

 

         

Hazai előállítású titánból készülttrióda anódja

Az első TV adóhoz kifejlesztett 1kW-os cső anódszerelvénye

  Koaxiális kivezetői annak a triódának, mellyel a   IV.TV -sáv adóhelyeit jelölték ki.

 

Előkészület 4L3TU prototipizálásához

 

 

Kerámia szigetelős 4L10K     adócső 

                Hálókatód

 

Hőmérséklet eloszlás mérés Hg-egyenirányítócsövön

Hg. egyenirányító cső

Kedves Kollegák, Barátok, volt HIKI munkatársak!

Kérem, hogy ha elégedetlen vagy az itt közölt történettel, tegyél javaslatot a hibák, pontatlanságok kijavítására, a hiányok pótlására! Ha fotóid, egyéb dokumentumaid, vagy termékekből mintáid vannak, légy segítségemre, ad kölcsön, vagy küldd el a szkennelt képet, hogy ebből az anyagból minél teljesebb legyen!

Szubjektív, vidám kiegészítéseknek is örömmel helyt adunk!

Lehetséges válasz cím:

VÁGÓ GYÖRGY1055 Budapest, Balaton u. 27.

E-mail: vago@ett.bme.hu
 
 
 
  Próba